Igen, a boldogság megelégedettség. Szerintem nem pusztán a cél elérésekor érzett megelégedettség, hanem inkább megelégedettség az életünk alakulásával.

Megálló az úton, amikor továbbindulás előtt örömmel tölt el az eddig megtett és az eztán következő szakasz végigtekintése is. Aztán persze a haladás maga, hogy nem egy helyben toporgunk. Meg az útitárs - már ha szükségünk van segítségre, vagy szórakoztatásra.

De a legfontosabb: felismerni és értékelni azt, ami már megadatott, mert ha nem, akár el is veszíthetjük. Talán az sem mindegy, hogyan fogadjuk, ami megadatott: mint valamit, ami már megjárt nekünk, vagy pedig hálával - de ez lehet, hogy már egy másik fogalom.

Szóval szerintem az elégedettség lehet motivált is. :-)