Tegnap bukkantam rá erre a topicra, átböngésztem az eddig írottakat, és most szeretném kifejteni álláspontomat elsősorban DaySleeper, Horasz és Tichy Zsolt számára. Remélem, vissza-visszakukkantotok ide:-))

Van egy terület, ami mindhármótoknál átfedésbe került, ez pedig részben a Tanúk által tett látogatások gyakorisága, részben az a szellemi tárház, amellyel útnak indulnak. Noha különbség van e két dolog között, a Biblia rávilágítása által mégis alapvetően egy a válasz.

Igaz, nincs nálam most Szentírás, de remélem, eszembe jut a legtöbb idevágó idézet pontos helye, mert javaslom, nézzetek utána:-))

Nos, először vegyük Jézus apostolait és első századi tanítványait. Nagyon eltérő műveltségűek voltak, mivel volt közöttük halász, adószedő, orvos, jogász. A legtöbben egyszerű, de tiszta szívű emberek. Amikor Jézus összegyűjtötte 12 apostolát, és először kiküldte őket hirdetni Isten Királyságát, nem azt mondta, hogy ti hatan menjetek el, mert műveltek vagytok, de ti hatan maradjatok itt, mert ti csak halászok vagytok; és ahogyan az Apostolok Cselekedetei rávilágít, úgymond "írástudatlanok" voltak abban az értelemben, hogy a rabbinikus írást nem ismerték (pl. Péter). Ettől függetlenül úgy prédikáltak, hogy az emberek elcsodálkoztak, hogy csak az alapműveltségük van meg (hiszen zsidó származásúak lévén természetesen tudtak írni, olvasni.)Később 70 tanítványt küldött ki Jézus, és szintén nincs feljegyzés arról, hogy előtte szelektált volna.

Emellett Máté 9:37, 38: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés.Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába."
Itt sem látunk semmilyen megkülönböztetést; és ha elképzelünk egy aratást, ahol van, aki kaszál, van aki összegyűjti a kévéket, van, aki összecsomózza a kévéket, van, aki behordja a termést stb., mindenkinek más-más területen kellett képesítettnek lennie.
Ráadásul az aratás igen sürgős munka, meghatározott időtartamon belül el kell végezni. Ha most valaki jelentkezik dolgozni, és mondjuk még életében nem aratott, akkor megtanítják mondjuk kaszálni. Amint biztonsgosan tud vele suhintgatni, máris befogják, noha lehet, hogy a kévekötéshez még nem is konyít. Közben persze látja azt is, néha besegít abba is, és azt is megtanulja. Tehát arra képzik ki, amire szükség van. Jehova Tanúit ehhez hasonló módon a prédikálásra és tanítványképzésre képezik ki, és nem arra, hogy élő lexikonokként menjenek az emberekhez. Az a tanács, ha valamin fennakadnak egy beszélgetés folyamán, vallják meg őszintén, hogy nem tudják egy adott kérdésre a választ, és hogy utánanéznek. Ha a partnerétt valóban érdekli a válasz, később kíváncsi lesz a kutatás eredményére is. (Persze, sok Tanú fél attól, hogy azt kell mondania, nem tudja valamire a választ. Ők is tökéletlenek, de fejlődni vágyók:-)) )

Ugyanígy, ahogyan sokan sokféle módon vesznek részt az aratásban,a Tanúk között is sokféleség van többek között a műveltség terén; ahogyan általánosságban is rengetegféle szinten műveltek az emberek. Általában - mivel a munkát Isten szelleme vezérli, meg angyali segítségről is gondoskodás történt (Jelenések könyve: "Mert láték repülni egy angyalt az ég közepén, akinél vala az evangélium...")- előbb-utóbb mindenkihez eljutnak olyan Tanúk, akik a számukra legmegfelelőbb módon tudják feltárni Jehova jövőre vonatkozó szándékait.

Érvek még amellett, hogy MINDENKInek ki kell a prédikáló- és tanítványképző munkából vennie a részét:

Máté 28:19,20: "Menjetek el azért, és képezzetek tanítványokat és kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a szent szellem nevében...és én veletek vagyok a világ végezetéig." Adta ki a királyi parancsot Jézus, aki Jehova kinevezett Királyaként felügyeli ezt a munkát napjainkban.
Róma 10:10-13:" Mert aki segítségül hívja az Úr nevét, az idvezül. Mimódon hívják segítségül, akit nem ismernek, mimódon ismernék azt, aki felől nem hallottak, mimódon hallanának prédikáló nélkül."

Tehát mindenkinek hirdetnie kell a jóhírt, aki Jézus nyomdokait követve Isten akaratát akarja cselekedni.

És hogy miért keresik fel a Tanúk olyan gyakran az embereket?
Mert tudatában vannak annak, milyen jelentőségteljes időben élünk, hogy hamarosan be fog következni e gonosz rendszer vége, és jobban szeretik annál embertársaikat, hogysem elnéznék, hogyan hal meg sorban a többi ember. Azt szeretnék, ha mindenki élvezné azokat az áldásokat, amelyeket Isten megígért az embereknek. Emellett tapasztalják életükben a Biblia tanácsainak megfogadásából származó boldogságot, látják a sok szenvedést és segíteni szeretnének. Itt jön a különbség a módszerekben, mert van, aki tapintatosabb és hamarabb tudomásul veszi, ha a szabad akaratból kifolyólag másképp dönt beszélgetőpartnerük vagy akit megszólítottak, és van, akit annyira fűt a segíteni akarás, hogy talán kevésbé vagy később veszi észre, hogy talán az adott helyzetben ez nem célravezető.
Erre jó szemléltetés, ha ég egy emeletes bérház 10. emelete. Akkor aki fent van és látja, tudja, hogy a tűz és füst beterítheti majd az egész házat, ezért rohan, hogy mentse embertársait. Nem válogat az eszközökben, csak hogy azok is megmeneküljenek. A Tanúk ennek ellenére azonban figyelembe veszik a szabad akaratot, tehát igyekeznek megválogatni az eszközöket.