Pontosan értem, mire gondoltál a kaviccsal és az ő csiszolásával, de talán nem ez a legpontosabb hasonlat, a kőbe vésett dolgok túl állandók... meg aztán nem egészen úgy megy ez, hogy ékszerész és munkaanyag, inkább mint két kavics az élet nagy polírozódobjában, egymást is csiszolják. Természetesen főleg a nagyobb és keményebb a kisebbet és puhábbat, és nem fordítva (sorry, feministák).

Bár talán még a fordított szereposztás is jobb a maga módján, mint ha két kemény vagy két puha kavics kerül össze.

Ugye jól értettem, te is úgy gondolod azért, hogy a csiszolgatás célja nem a totális átszabás, hanem csupán az eleve benne rejlő szépség megmutatása? Csak mert a nők ezt szokták félreérteni, ők sokkal komolyabban akarnának alakítgatni: nem nyugszanak, amíg nem gömbölyítik le tökéletesen a kavicsukat, majd eldobják, mondván hogy már nem elég karakteres.