Itt most álljunk meg egy kicsit. Tehát te megismersz egy nőt, felcsíped, és fekete magassarkút vetetsz vele, amit addig talán sose jutott eszébe viselni.

Nekem is van fekete magassarkúm, vannak is alkalmak, amikor felveszem, így bátran állíthatom, hogy nem kényelmes és nem természetes viselet annak, aki alapvetően lapossarkú cipőkben járt addig (azt most hagyjuk, aki már kamaszkora óta hordja, és megszokta, valamit a tartása is hozzáidomult a magassarkú cipőkhöz, ott ez fel se merül természetesen). Amikor ezt a szürke kis nőből szerinted éjjel szikrázó pillét varázsolsz a magassarkúval, cserébe te mit adsz fel a saját szokásaidból, ami meg neki tetszene? Nem lehet, hogy a párkapcsolataid azért nem működnek, mert eleve hazugságra, szokatlan magaviseletre vagy öltözékre szoktatsz valakit?

A hasonlatoddal élve: te a gyémántpolírozónak érzed magad a kapcsolataidban vagy egy másik kavics, ami szintén megfényesül a női kavics(ok) csiszolásától? És a partnered szemszögéből nézve: gyémántpolírozó vagy mellé csiszolódó kavics vagy-e?