Endrebá, te szerencsés vagy, hogy a Down-kóros kisfiadat megismerhetted és megtapasztalhattad, hogy az ő élete ugyanolyan értékes, mint az egészséges gyermekeidé.

De nem mindenki ilyen szerencsés. A Down-kór mozaikos betegség, vannak enyhébben és súlyosabban Down-kóros gyerekek. És hát a legsúlyosabb fajtájában a magzatnak egyszerűen nem lesz feje, mert kimarad egy olyan lépés a fejlődése során, ami után az agykoponya kialakulása következne.

Egy barátnőmnek ilyen babája volt, valamiért nagyon későn vették észre, pedig UH-on ki kellett volna már a 12. héten szűrni, hogy a nyaki redővel nem stimmel valami, de legkésőbb a 20. héten már illett volna azt is észrevenni, hogy a babának nincs feje, pláne, hogy a 16. héten levett AFP vizsgálat eleve előre jelezte, hogy valami gebasz van a magzattal. Az ő orvosa egy vallásos orvos volt, aki szerint a fej nélküli babának is joga van az élethez, és bár a magyar törvények lehetővé teszik, az időben történő terhességmegszakítást, az ő orvosa nem jelezte neki a problémát, egy jóslófájás miatt rohant a kórházba (lombikbaba volt), és az ügyeletestől tudta meg, hogy életképtelen magzatot hord a szíve alatt. Nyolcadik hónapos terhessen kellett megszüljön egy babát, akiről tudta, hogy nem fog felsírni se, és aki praktikusan agytörzs és megfelelő reflexek nélkül nem alakult magzathengerré (amikor a születendő baba összehúzza magát, hogy a teste keresztmetszete kisebb legyen, mint a feje átmérője, és könnyen kicsússzanjon az édesanyjából. Iszonyatos volt, és nem vállalta többet a terhességet, nincs gyereke.

Lengyelországban mostantól egy nem vallásos orvos se dönthet úgy, hogy az életképtelen magzat ne foglalja 9 hónapig az anyja méhét, miközben a nő teste megváltozik, felkészül a szoptatásra, a melle megnő, a hasa striás lesz, visszerei, aranyerei stb. lesznek és úgy várja a szülést, hogy tudja, hogy nem lesz belőle életképes baba -- iszonyatos lelki teher lehet. Ahelyett, hogy ezt a szegény magzatot időben eltávolítanák, helyet adva a regenerációnak és az újbóli teherbeesésnek. Plusz nem csak down-kóros babák vannak, hanem sokkal kegyetlenebb fejlődési rendellenességek, ami esetben a családra (szülők, testvérek) rettenetes terhet ró a rokonuk ellátása, mind anyagi, mint lelki értelemben. És hát nem mindenki képes arra, hogy azt mondja, hogy jól van ez így, isten akarata, miközben a társadalom stigmatizálja azokat, akik úgy döntenek, hogy a sérült babát eleve a kórházban hagyják vagy ha nem képesek ellátni és megszeretni, később helyezik el egy intézményben.

Szerencsés vagy, hogy jó természeted van neked is és a párodnak is, és a fiad elég egészséges a sérültsége ellenére, hogy bearanyozza a napjaitokat.