Nálunk a nagyobbikkal semmi gond nem volt, a fiam, akinek aztán aránylag kevés oka volt rá, csinálta a balhét. Nem ért meglepetésként, tőlem örökölte, anyukám előszedte az összes történetet, amikor hófehér ruhácskámban a sárban fetrengtem. Engem elfenekeltek és állítólag használt, de én nem hiszek benne. A mi módszerünk az volt, hogy teljes érdektelenséget mutattunk, nem is nagyon szóltunk hozzá, ha befejezte, nem beszéltünk róla, egyszerűen tudtam, hogy majd kinövi. Emlékszem, egyszer a tömött sportcsarnokban kezdett imádom gyermekem brékelni (földre vetette magát, rúgkapált és közben forgott körben), mert a Cerbonáját kinyitottam neki, ugyanis ezt egyedül nem tudta megcsinálni. Egyébként felajánlottunk egy zártat is, de mindegy volt. Álltunk mellette, beszélgettünk, az emberek kerülgettek minket.
Az igazság az, hogy bár ilyet már nem csinál, de 8 évesen még mindig igen indulatos gyerek és nehezen kezeli a frusztrációkat. Ha nagyon fáradt, képes valami nevetséges dolog miatt egy órát sírni. Fekszik az ágyában és csúnyákat kiabál rólam, közben üvöltve sír, egy élmény. Ilyenkor akár erőszakkal is megfürdetem, általában mire beviszem az ágyába (iszonyú nehéz, főleg mert ellenáll) teljesen megnyugszik.
De az egyik legfontosabb, hogy ne félj a gyerektől és a hisztitől, nagyon megérzik, ha hatalmuk van feletted és akkor véged.