Mi is épp ilyen hisztis korszakot éltünk át,talán már múlófélben van (a kisfiam 2 és fél éves). Nálunk ami nagyon bevált, az a bábozás. Iszonyú jó bábokat vettünk, amit meg is szeretett gyorsan és velük nagyon sok mindent el lehetett érni nála, ha a báb mondta és nem én... Ezenkívül a bábokkal nagyon jól lehet "beszéltetni" a gyerkőcöket, rengeteg olyan dolgot elmondanak nekik, amit NEKED nem feltétlenül. Persze egy ekkora gyerek még nem fogja a kibeszélni magából a gondjait, a félelmeit, de esetleg mégis több dolgot elárul így, mintha nyaggatja az ember.
A "gondolkodó ágy" nálunk is működött, amíg rácsoságyként funkcionált, amióta normál gyerekágy, azóta pedig a gyerekszobában kell megnyugodni. Nálunk "lehet" hisztizni (csak tombolja ki magát - az is kell néha), de nem vagyunk rá se vevők, se kíváncsiak, úgyhogy irány a kisszoba!
Anyai/atyai pofonoktól részemről óvnék mindenkit, csak azt tanítja meg a gyereknek, hogy az erősebbnek van igaza. Nekem is viszket néha a tenyerem, de ilyenkor mindig érzem, hogy velem nagyobb gond van, ha így ki tud hozni a sodromból, mint vele.
A nehezebbik eset a kislányom, aki 15 hónapos és látva a bátyja hiszti-jeleneteit megirigyelte azt. Na most az ő értelmére, fantáziájára még nem lehet úgy hatni, mint egy nagyobbéra, úgyhogy nála tényleg csak a türelem, türelem, türelem.....hmmm nagyon nehéz néha.

Kitartás, lesz ez még nehezebb is (ha már ott is lesz a tesó!) De ha ügyesen kezelsz helyzeteket, akkor baromi jó érzés is lesz egyben.(:-))
üdv:oroszb

ps.bocs, kicsit szószátyárra sikerült