Kislányom lassan 28 hónapos, kistestvérét áprilisra várjuk. Az utóbbi pár hétben a mi kis harmatos lelkű, gyengéd gyermekünkből egy kis hárpia lett és én teljesen tehetetlen vagyok a kitöréseivel szemben. Reggeli öltöztetésnél próbálom felhúzni a zokniját, már szinte a térdénél van a sarka és ő még mindig teli torokból üvölt: húzd fel a zoknimat !!! A legváratlanabb pillanatokban fennakad egy addig megszokott mozdulaton (pl. befejezte a vacsorát és én a maradékot a kukába söpröm, mire ő elkezd könnyezve sírni és kiabálni : ne dobd ki ! Miért, kéred ? Neeeem !!! Kis barátja nekidob egy hógólyót, mire ő odavág egy jó nagyot. Játék-terítés közben feldől a kis-kancsó, erre terítőstül, mindenestől lesöpri asz összes játék-ennivalót a földre. Én már előre reszketek, mikor tör ki a következő balhé, minden mozdulatomat megfontolom. Ha menni akarunk, maradni akar, ha otthon vagyunk, akkor néha minden pillanatban velünk akar játszani, máskor pedig minden előzmény nélkül szépen hosszan eljátszik magában. Tele van indulattal, ilyenkor még az arca is eltorzul.

Semmilyen családi problémánk nincs, mindenki szereti, ő a család szeme fénye, sok kis barátja van, akivel rendszeresen találkozik, délelőttönként mini-oviba is jár (bár ez most szünetel). Szerintetek ez a normális komisz kétéves tünetsor, vagy valamit jól elbaltázunk ?

Meséljetek a hiszti-kezelési tapasztalatotokról !