Kedves organic

Nagyon jó kérdéseket tettél fel. Hajlott korom (46) és többszörösen szerelmes állapotom (nem volt mindig így) miatt érzek némi illetékességet az ügyben. :-)

-Ismerkedjek fuvel-fával (kedvem ellenére) és majd kifogom az igazit?
MIért ne? Ismerkedni rulez, minden ok nélkül is. Az meg láccik az emberen, hogy szabad préda.
-Nyissak egy topicot a társkereso rovatban és vázoljam fel milyennek képzelem azt a lányt akit imádni tudnék, és várjam a jelentkezését?
Inkább vázold fel azt, hogy Te milyen vagy és keress valakit, aki imádni tudna. Én abba tudok legjobban beleszeretni, akiről érzem, hogy imád engem. Mindig megvisel a dolog, mert hihetetlennek tartom, hogy engem szeretni lehessen. Tulképpen elviselhetetlen vagyok. A feleségemnek is ez a véleménye és mégis szeret… A többiekről már nem is beszélve :-)))))
-Próbáljak a saját életvitelemben valamilyen megoldást találni? (ti. mi az ami olyan rossz bennem, hogy így büntet miatta az élet)
Nem szabad a dolgot büntetésként felfogni. Két év nem nagy idő, lehetnek hosszabb pauzák is, sajnos. Mivel minden ember állandóan - környezete által is inspirálva - változik, nem árt időnként a tükörbe nézni: Ki vagyok én?
-Idézzem eszembe, hogy mi is van kiírva az élet vásárcsarnokára: "Amint nem kell, minden kincsem tied", és ehhez méltóan várjam, míg egy szép napon belebotlom álmaim asszonyába?
Azért a türelem nem árt….

egy ember