Én nagyon sokáig csak viszonzatlanul voltam szerelmes, de akkor halálosan, aztán ahogy ezek az érzések jöttek, úgy el is múltak. Aztán a 17 életévem környékén elkezdtem élni az életet, minden héten más lány, ez-az, de abszolút érzelmek nélkül. Én is megilyedtem, mi van velem, hogyhogy nem jön a szerelem? És én, aki a "szerelem első látásra" szerű hülyeségeket abszolút mesének tartottam, pláne ezek után, hirtelen megláttam a nagy Ő-t. Ez fél éve történt és azóta ha lehet még szerelmesebb vagyok, és ami a legcsodálatosabb, hogy viszonozottan!
Ebből a tanulság, hogy sosem szabad elveszteni a reményt, mert én már tényleg tök feladtam.Szerintem amit carbon mondott, az tök úgy van, érdemes megfogadni. Sose addjátok fel, mert egyszer csak ott lesz. Ja, és ami még NAGYON fontos: lehet, hogy sokkal közelebb van hozzád az illető, mint azt gondolni mernéd! Ez is tapasztalat!!!
Sok szerencsét!!