14. nap. Makuchi :

 

A mai nap számomra egy kellemes csalódással kezdődött. Az általam oly sokat piszkált, szidott - bírált Chiyoshoma ma valóban, valami igen emlékezetes produkcióval örvendeztetett meg a Yutakayama-val szembeni látványos (ha jól írom le : "uwatenage") dobásos akciójával. Igyekszem nem elrontani senki

szájízét : ha egyszer ő erre, ilyesmire is képes, akkor mi szüksége arra, amit valahogy csak kifogásolni

tudok az ő sumo-jában ?

 

Egyebekben pedig két olyan összecsapás volt, aminek a végső kimenetelére felettébb kíváncsi voltam.

Az első ilyen a Kribayama - Hoshoryu összecsapás volt. Habár a torna során egyikük sem igazán hozta

magát, ám mégis mindvégig akciódús és izgalmas volt, ahogy igazi, és vérbeli mongol módra egymás

akcióiba szálltak bele, kontráztak szinte mindvégig és ennek az volt az eredménye, hogy szinte több kezdeményezést, akciót lehetett látni ez alatt a néhány perc alatt, mint máskor egy egész versenynap alkalmával (moindjuk éppen a Makuchi-ban). Végül ez a felettébb  izgalmas, technikás küzdelem egy

nagyon egyszerű, mondhatni prózai akcióval fejeződött be.

 

A másik meccs természetesen az volt, amit nyilvánvalóan mindenki totál felfokozott izgalommal várt,

A Yokozuna vajon hogy bír el Abi-val, aki tegnap valósággal legázolta Takakeishot a szokásos, brutális rohamával. Magamban úgy véltem, hogy ez ellen Terunofuji-nak egy hatásos ellenszere lehet (amiről egyébként egy korábbi napi h.sz.- omban írtam is, ami szerint irgalmatlan erőfeszítéssel elszenvedni -

felfogni ezt az átütő erejű rohamot és hagyni , hogy Abi kitombolja az energiáját, azután, amikor a gőz

kiszáll belőle, akkor valamilyen egyszerűbb akcióval befejezni. Nos ezt vártam, és pontosan ez történt. Mindketten eszerint cselekedtek és javukra legyen szólva, mindketten a legjobb énjüket hozták, "ami a csövön kifért", Abi támadásban, a Yokozuna pedig a védekezésben. Ahogy Specialist kolléga írta is egy alkalommal, egy korábbi torna folyamán, két Yokozuna összecsapásáról : "Igazi, vérbeli Yokozuna-sumo volt". És valóban, Terunofuji esetében most magam is tényleg ilyesmit éreztem a meccs látványa okán.

A Yokozuna ma igazi Yokozuna Sumo-t mutatott be, majdhogynem felnőtt ahhoz a színvonalhoz, amit a nagy elődei (Asashoryu és Hakuho) mutattak be az elmúlt jó másfél évtizedben a "japán úri közönség" legnagyobb örömére, A mai zárómeccs látványa - bennem legalábbis - felidézte ezeket az alkalmakat.

A Kyushu Yusho, a Császári Kupa ezzel (talán majd "Zensho Vusho") valóban a leg-méltóbb kézbe kerül.