A leirasa alapjan az inkabb a "ki kivel es mikor kefel" kategoria, vagy egy pelda arra, hogy a karrier csak a fonok haloszobajan keresztul lehetseges.

Belegondolva egyetlen hasonlo tema jutott az eszembe, a "The Bridge on the River Kwai" -ben szerepel, hogy az angol mernok kozli a felettesevel, hogy a japan hid terve rossz es megindokolja, mire a fonoke eleri, hogy a japanok rajuk bizzak a hid tervezeset es megepiteset, es cserebe normalis ellatast kapnak.

Illetve most hirtelen egy masik film is eszembe jutott, a cimere nem emlekszem, amerikai tv stabrol szol, csak ket jelenetet tudok belole a fenti logika alapjan osszekapcsolni. Az elsonel egy riporterno megcsinalja az interjut, majd a studioban kioszt mindenkit, hogy tegyenek ala valami jo zenet es kesz, az egyik studios megjegyzi, hogy maskent kellene megvagni a riportot, mire a no letorkollja, hogy kussoljon es azt tegye, amit mondott. Az interju megbukik, vagy talan le se vetitik.

A masik jelenetnel egy bemondo kiharcolja, hogy interjut csinalhasson, es ennek soran folyamatosan kikeri a stab velemenyet, es az elozo embernek is teljesen szabad kezet ad, hogy ugy vagja ossze a filmet, ahogy szerinte a legjobb, a vegen egy nagyon hatasos es sikeres interjut csinal.

Ilyenekre gondolok, akar muszaki, akar mas peldakra.