Nem kívánnék a "kapitalizmus fogadatlan prókátora" lenni - de a többre-jobbra-másra törekvés az egyáltalán nem a kapitalizmusról szól szerintem, hanem ez MAGA AZ EMBERI TERMÉSZET LEGLÉNYEGE. Lehet, hogy nem jellemző mindenkire (elvégre Diogenészek is vannak..) - de nagy általánosságban a fejlődésre, a meglévő dolgok jobbá tételére, a személyes és általános gyarapodásra, "jobb létre" való törekvés legmélyebb, nota bene evolúciós késztetéseink egyike, és mint ilyennek, nagyjából esélytelen vele szembe menni...

 

A konkrét esetben ott a gond, hogy egy adott fejlődési irány többé-kevésbé kimerítette a benne rejlő lehetőségeket (így járt a vitorla, majd a gőzgép, így járt a végén már rugózott felfüggesztésű és fékkel rendelkező lovashintó, napjainkban lassan erre a sorsra fog jutni a belső égésű motor is, ha nem is ripsz-ropsz) - és ugyan finomítgatni, csiszolgatni lehet még a végtelenségig (ezzel az árát a csillagos égbe felverve) - de a valós használati értéke már nem fog változni.

A mechanikus óra fejlődése valójában a XIX./XX. század fordulójának a környékén elérte a "platót". Az akkor készült (zárt búrás-légritkított, Rieffler-Strasszer járatos) csillagászati ingaórák évi 2-5mp-es pontosságánál jobbat mechanikus órával azóta sem tudunk már produkálni, és a hordozható órák is ezen a téren nagyon közel álltak a reálisan elérhetőhöz. Gondoljunk bele: egy valóban jó minőségű, egyébként még csak nem is feltétlenül elképzelhetetlen árú (egy jó Omega, Zenith, sőt, egy FHF1 alapú, de jobb szabályozót-billegőt kapó Doxa Chronometer !!) zsebóra napi 1-3mp pontosságúra a mai napig beszabályozható, és 80-100 éves kora ellenére - ha a szükséges törődést és karbantartást időközben megkapta - akkor még mindig hibátlanul és pontosan, megbízhatóan működő szerkezet. Reálisan mit lehet ezen javítani? A pontosságot már igazándiból itt is a külső behatások (mozgatás, hőmérsékletváltozások) befolyásolják, statikus környezetben még pontosabbak lehetnek, akár több száz év múlva is üzemképesek lesznek, sőt, valóban napi, folyamatos használat mellett (természetesen sok karbantartással, esetleg már apróbb javításokkal) is kibírják több emberöltőn keresztül - van jelentősége, ha "még tovább bírja"?

Nincs, ráadásul a karóra-korszakkal, a szerkezetek sokkal kisebbé-érzékenyebbé válásával valójában ezen a téren elkerülhetetlenül inkább visszaléptünk, viszont újdonság a XX. század második felétől, hogy a korszerű tömeggyártás elterjedésével lényegesen olcsóbban tudtunk már egyenletes és jó minőséget előállítani.

 

Az iparág dilemmájának legjobb megtestesítője azonban a nagy "kvarcválság" volt az 1970-es években, amikor - ha nem lenne elsőre olyan egyértelmű - valójában a korszerű mikroelektronika robbanása végzett ki egy egész sereg hagyományos megoldást. A kvarcóra egy dolog - az elv már a 20-as évektől ismert, és valójában a nagyobb-stabil méretű kvarcórák már a 40-es évektől terjedtek, csak az intergrált áramköri és CMOS technológia megjelenéséig karóra méretekig nem lehetett karóra, de még zsebóra-méretben sem legyártani ezeket, drágán sem. Az 1969-es Seiko Astron úttörő volt ugyan - de a debütáló ára 1400 dollár volt, amikor egy automata Rolex Oyster Datejust 250 dollár körüli áron mozgott - ez még "nem lett volna gond"...

A gond ott volt, hogy az a még MOS technológiás (nagyobb áramfogyasztású) 15 bites osztó IC, ami az Astronba bekerült, az 1969-ben került cca. 3-400 dollárba önmagában - 1976-ban meg nagy tételben 25 centet kértek érte - ráadásul az ára tovább esett még innen is... A kvarcóra a 70-es évek végére lehetővé tette, hogy olyan pontos órát csináljanak filléres elektronikával, amilyen a mechanikus óra elvileg sem nagyon tud lenni, nagyon drágán, egyedileg csiszolgatva-hangolgatva sem - és ehhez egy sokkal-sokkal egyszerűbb és olcsóbb mechanikát is lehetett párosítani, és mindezt megtetézte, hogy az elektronika ekkor vette át a szerszámgépek vezérlésének a feladatát is teljesen (CNC gépek ugyebár), pont a 60-as évek második felétől volt több olyan technológiai áttörés, ami olcsón tömeggyárthatóvá tette a keményfém megmunkáló eszközöket is - a vége az lett, hogy tartós és megbízható mechanikákat lehetett gyártani tömegesen gombokért...

 

Ezek után sejthető, milyen szűk maradt a mozgástér a mechanikus óráknak - mostanra az egész a luxusiparba koncentrálódott, jól felépített brandek kínálnak "életérzést" órába csomagolva, és próbálják megtalálni az árat, amit még el tudnak ezért kérni. A tényleges költségeknek vagy nincs itt már szerepük - vagy egyenesen cél, hogy olyan ritka megoldásokat és anyagokat válasszanak, neves kézművesekkel egyedileg festessenek meg számlapokat, a Titanicról hozzanak fel vasdarabokat, meg meteoritdarabokat, ritka ásványokat, stb... - amely után egyedi műalkotásként és nem időmérőként lehet már beárazni az órákat (általában szörnyű sznob embereknek, nekem az órái többségét vagy újgazdag orosz maffiózóknak a GUM áruházban  értékesítő, vagy szerintem féleszű aranyfogú rappereknek eladó Richard Mille az egyik ilyen mumusom - bár az óráik tényleg értékehetők műszakilag is, mi több, magasra - nyilvánvalóan nem erről szól az egész...).

Teljesen érthető, ha valaki nem akar erre a vonatra felszállni - és az tényleg jobban jár, ha a vintage vonalon keresgél, hiszen ott megtalálhatja tényleg a máig legmagasabbnak tekinthető minőséget sokszor teljesen reális, hétköznapi ember pénztárcájához mérten sem elvarázsolt áron.

 

De ebből a svájci óraipar nem fog megélni, és ha nem hüledezünk azon, hogy egyesek milyen összegeket hajlandó kifizetni márkás cipőkért, táskákért, ruhákért, egy kisebb afrikai állam költségvetését valami gyémánt nyakékért - akkor bele kell törődni, hogy ez az óraiparban is így lesz...