9. nap - Makuchi :

 

Az első igazán érdekes meccs (amit vártam is) a Takayasu-Ura összecsapás volt. Mind a ketten - eddig -

igen jól szerepeltek. Gondoltam, hogy az lesz a sikeres kettőjük közül, aki a nagyon is eltérő technikájuk

- küzdőmodoruk, és a fizikai adottságaik eltérő volta következtében nagyon is különbözőségéből fakadó adottságok - kínálta lehetőségeket előnyként tudja érvényesíteni. Nos, pontosan ez történt. Az Ura-féle

finesz - ötlet és a váratlanságra törekvés bejött a Takayasu-féle statikus, nyers erőre alapozott birkózás

helyhez kötött stílusa - modorával szemben. Ura - felismerve (készülve arra), hogy Takayasu lassabban

eszmél, egy hirtelen indítással kikapta az egyik lábát és már eldőlt a meccs. Szép mozdulat - látványos győzelem volt.

 

Abi és Takakeisho szuperül teljesít, persze eddig nem azonos meredekségű pályát futottak. Akkor válhat izgalmassá köztük a dolog, ha - a Yokozunával együtt - egészen a végjátékig képesek lesznek tartani ezt

a hatékonyságot - eredményességet. Mind a három teljesen eltérő küzdőmodorban -stílusban. Abi maga

a totális agresszió, lerohanás, az Ozeki a korai, feltörekvő pályája legjobb napjaira emlékeztető módon,

míg a Yokozuna ügyeiről már írtam a tegnapi hsaz-omban. Terunofuji ma is (Okinoumi ellen) lényegében ugyanazon, kitaposott ösvényen haladt, mint eddigi nyerő - napjain. Szépen hagyta Okinoumit támadni. Ő csak azzal törődött, hogy a teljes (jó méretes) testfelületén felfogja, feleméssze a támadás lendületét, energiáját, majd amikor már szinte szembeszökő volt a támadó fél oxigénhiánya, elsavasodása, szépen, különösebb megerőltetés nélkül kitolta Okinoumi-t a ringből. Arra azért felettébb kíváncsi vagyok (hogy- ha egyáltalán sor kerül erre), hogy hogyan - miként válik be ezt a küzdőmodor Takakeisho-val és Abi-val szemben.