A töltések a mezők közötti csatolásokból származnak. (Nem csak az elektromos töltések, hanem a kvarkok színtöltései is.) A mezők közötti csatolások tulajdonságai ugyanúgy a QFT kiinduló alapvetései közé tartoznak, mint maguk a részecskemezők. Ezek az elmélet kiinduló axiómái, amiket a rendszeren belül már nem lehet további okokra visszavezetni. Érvényességüket az támasztja alá, hogy belőlük levezethet következmények egyeznek a mérések eredményeivel.
A fizika további fejlődése természetesen keresi ezek még mélyebben fekvő, még általánosabb okait. Egy már stabil konszenzussal elfogadott ilyen elmélet a mértékelmélet, ami az ismert kölcsönhatások tulajdonságait vissza tudta vezetni egy bizonyos általános invariancia elvre. Így például az elektromágneses mezők minden tulajdonsága levezethető abból a mértékinvariancia elvből, miszerint ha egy szituációt jól leír egy bizonyos négyespotenciál eloszlás (tehát az elektrosztatikus potenciálból meg a vektorpotenciálból alkotott négyesvektor mező), akkor ehhez a négyespotenciál mezőhöz hozzáadhatunk tetszőleges rotációmentes négyespotenciál mezőket, az így keletkező új négyespotenciál mindig ugyanazt a szituációt fogja leírni. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy az elektromágneses mezővektorok mérése majdnem tetszőlegesen, akár nemlineárisan is átskálázható, az eredményen az semmit se változtat. A rotációmentesség előírása szemléletesen annyit jelent, hogy hurkokat nem szabad kötni a koordináta-rendszerekre. Lenyűgöző módon ez az egyszerű invariancia elv önmagában elég is az egész elektrodinamika felépítéséhez. Továbbmenve az összes többi kölcsönhatás tulajdonságait is le lehetett vezetni hasonló invariancia elvekből, így ma az elektromágneses, a gyenge és az erős kölcsönhatásokat egységesen mérték kölcsönhatásoknak nevezik, közvetítő részecskéiket pedig mérték bozonoknak. Sőt még a gravitáció tulajdonságai is visszavezethetők egy hasonló invarianciára, mégpedig az általános kovariancia elvére, ami az áltrel. alapja.
A mértékszimmetria elven túli még alapvetőbb szimmetriaelvekre való visszavezetésekkel is próbálkoznak, ilyen például a bozonok és fermionok közötti egyfajta szimmetriára alapozott szuperszimmetria elmélet. Másfajta próbálkozások pedig a húrelmélet, és a hurok-kvantumgravitáció.
