Nem "kabuki-szinház"   de azért egy kicsit mégis az."

 

Lehetséges, hogy ebben van igazság. Akkor viszont azt a néhány meccs - látványt nem értem, ahol

szinte vérre megy a hirig és nem csupán az "első vérig", de a tachiai-tól kezdve, egészen addig, míg- ameddig valaki már szinte vérben fürödve hempereg (jobb esetben a dohyo-n), és rosszabb esetben

valahol lent a legalsó fertály talaján. És valóban, nem is kevés alkalommal lehet látni de facto vért is

(például a szerintem orr - vérzékeny Hokutofuji esetében nem is egyszer). Én legalábbis szeretném, ha

a sumo semmilyen formában és semmilyen mértékben nem válna olyanná, mint amit időről - időre valamelyik sport csatorna programjában láthatni és un. valamiféle "amerikai kecsesz-kecsken"-ként is tisztelhetnénk, vagy sokkal inkább csúfolhatnánk. A leg-borzasztóbb ebben nem is az, hogy kettőtől

hatig terjedő számú cirkuszművész azt a látszatot kelti, hogy valami vérfgagyasztó produkciót ad elő

egy szorítóban, hanem, hogy az amerikai közönség 10 - 90 évesig hogy képes ezen örjöngeni.

 

"Pl. Hakuho-t is azért bizták meg a "folyósó-őri" teendőkkel, hogy tanuljon egy kis illő alázatot."

 

No meg, tán az sem egy elhanyagolható szempont, hogy bármennyire is megvetnék valamiért (ugyan

én ebben sem igazán hiszek, mert a saját fészkükbe azért ők se piszkítanak legalábbis szívesen). Az itt megforduló "utca emberei" azért itt sem mentesek attól, hogy mélységesen tiszteljék a Nagy Bajnokot, akiben minden idők legeredményesebbjét láthatják és így módjuk nyílik arra, hogy kézzelfogható közel-ségbe kerüljenek hozzá. Ennek hatását nem szabad lebecsülni és - szerintem - ezzel a japán verseny-rendezők is igencsak tisztában vannak.