"mi is ütközött, az ionok, v. a virtuális fények!?"

 

Az arany ionok nem ütköztek, csak nagyon közel haladtak el egymás mellett. És nagy pozitív töltéseik miatt erős elektromágneses kölcsönhatásba kerültek egymással. Ami részint elektrosztatikus taszításból részint pedig mágneses kölcsönhatásból állt. A QED szerint pedig ezek a kölcsönhatások virtuális fotonok cseréjeként valósulnak meg. Mind a két aranyion lesugároz és el is nyel ilyen virtuális fotonokat, sőt azok a közöttük lévő vákuumból is gerjesztődnek illetve abban is annihilálódnak.

 

A virtuális meg az valódi fotonok között nincs éles határ, minél rövidebb egy elektromágneses hullámcsomag, annál inkább tekinthető virtuális fotonnak, és minél hosszabb annál inkább valódi fotonnak. Az ideális valódi foton egy végtelen hosszú hullámcsomag, ami soha nem kezdődik és soha nem ér véget. Ezzel az sugárzásnak a forrástól és a nyelőtől egyaránt távol eső tartományait modellezzük, vagyis az elektromágneses sugárzás szabad terjedését. A forrás és a nyelő közel-terében a sugárzás tulajdonságai már inkább a virtuális fotonokkal írhatók le.

 

De aki jártas a Fourier szintézisben, az tudja, hogy egy rövid hullámcsomag mindig leírható sok kissé különböző frekvenciájú és végtelen hosszú szinuszhullám összegeként. Vagyis egy virtuális foton mindig leírható illetve előállítható sok, kissé eltérő frekvenciájú valódi foton eredőjeként.

 

Aki pedig találkozott már a vawelet szintézis eljárásával, az azt is tudja, hogy a dolog fordítva is működik. Egy végtelen hosszú hullám mindig összerakható sok vaweletből, azaz rövid hullámcsomagokból.

 

Vagyis a virtuális és a valódi fotonok egyáltalán nem két elkülönült népség. Inkább egy egy bázis szerepét töltik be, minden valódi foton összerakható a virtuálisok bázisán, és minden virtuális is összerakható a valódiak bázisán.

 

"fotonmező fotonmezővel kölcsönhat e egyáltalán"

 

Foton-foton kölcsönhatás a sugárzások hétköznapi energiaszintjén nem történik, csak extrém nagy energiákon, amihez például rendkívül erős lézersugarak ütköztetésére van szükség. Ezért nem történik semmi a körülöttük cikázó rengeteg fénysugár keresztezésekor. A fény-fény kölcsönhatás a széles energiatartományban lineáris elektrodinamikának abból a kismértékű nemlinearitásából származik, ami csak rendkívül nagy energiákon válik észrevehetővé. A fénykardozáshoz borzasztó erős fényekre van szükség.

 

A brookhaveni gyorsítóban létre tudták hozni az ehhez szükséges energiájú virtuális fotonokat.