"...és még csak véletlenül sem valamiféle kabuki-szinházi előadás, amelynek figuráit valami merőben más szándék,..."

Azért jópofa dolgokat irsz. Nekem tetszik.  Kicsit átalakulóban van a nézetem. Kezdem egyre inkább azt

hinni, hogy az Ózumo-szumó  nem 100 %-ig sport, sőt talán még 70%-ig sem. . Pontosan olyan dolgok

miatt, amiket leirtam. Nem "kabuki-szinház"   de azért egy kicsit mégis az.  Figyeltem, a söprögető em-

berek sokszor csak azért söprögetnek, hogy a TV-nézők láthassák, milyen fontosak is ők. Tessék-lássék

módon ide-oda tologatják a kupac port, illegnek billegnek a kamera előtt, majd a végén otthagyják.

 

Azt persze leszabályozzák, hogy melyik kézzel és hogyan kell fogni a seprűt, azt milyen ivben kell és szabad mozgatni,...

 

Sosem hallottam róla, hogy az Ózumo illetékesei méltatlankodtak volna azon, hogy nem egyformán itélik

meg a Tachi-ait, sokszor nem törődnek azzal, hogy illett volna monoii-zni, jól működött-e a gjódzsi...  stb. 

 

Viszont az, hogy ki hogyan viselkedik, tartja-e a képmutatás szabályait, azzal nagyon is foglalkoznak.  Pl.

Hakuho-t is azért bizták meg a "folyósó-őri" teendőkkel, hogy tanuljon egy kis illő alázatot.   Amúgy nem

fáj a szivem őérte, bizonyára jól megfizetik azt, hogy         a bejáratnál esetleg órákon keresztül diszeleg,

meg aztán örülhet is, hiszen a jövőbeli egzisztenciája múlik rajta, mert ha a Kyokkai akarná, bedarálhatná

őt is, min Takanohana-t.

 

Amikor nem egyforma mércével mérnek, /akár előléptetésnél-lefokozásnál, ... stb/ mindig van egy olyan

érzésem, hogy nem az igazságosság a legfontosabb vezér-elv. Fontosabb a hirarchiában a feljebb-valók 

iránti alázat és tisztelet, és azon túlmenően "egyfajta szinjáték, egyfajta kabuki-szinház",  amit minden

hibájával-bajával -kis csalódottság érzéssel- mégis szeretek.