3. nap,

 

Juryo :

Érdekes ügy ez a Gyoji tevékenység. Ma például az Enho - Tohakuryu összecsapás alkalmával sikerült

az éppen "szolgálatban lévő"-nek nagyot bénáznia, ami szerencsére nem okozott sem balesetet, sem

pedig nem hozta előnyösebb, vagy éppen hátrányosabb helyzetbe a közdő felek bármelyikét se. Enho egyébként látványos akciójába sikerült szinte majdnem belépnie, "belecsinálni" ügyetlenkedő, valami egészen töketlen módon. Csak hajszálon múlt, hogy nem lett baj belőle. Igazából, azon csodálkozom,

hogy az ilyen esetek elkerülése, megelőzése érdekében- hogy-nem-lehet kicsit "leültetni - pihentetni",

kivonni a forgalomból, legalábbis átmenetileg az ennyire alkalmatlannak tetsző ring-bírót. Ezzel neki is lehetőséget kéne biztosítani a pihenésre és legfőként arra, hogy átgondolhassa alaposabban, hogy mi

célból is tartózkodik ott és miért nem. Más sportágakban manapság, ez szinte  már megszokott dolog

és például a futballban is előfordul az, hogy a formán kívül került bírókat is, kényszer-pihenő-szünetre

lehet küldeni időnként - alkalmanként.

 

Amúgy pedig Enho érdemeiből ez semmit sem von le. Az akciója látványos,  szép és legfőképpen igen hatékony, szóval egy vérbeli "Enho-s" akció volt. Pontot / győzelmet ért.

 

A Makuchi-ban az Ura - Hoshoryu meccsre lettem volna kíváncsi, de sajnos csak volna. Amennyire rutin- ból közdött ma Ura, épp annyira rutintalanul - ötlettelenül ment bele az összecsapásba most a mongol.

Ura szinte munka és erőfeszítés nélkül vitte a meccsüket. Mitaleumi és Daieisho meccse küzdelmes volt

ugyan (mindkettejük mai harcmodora kísértetiesen emlékeztetett az egykori Ozeki Chiyotaikai stílusára)

ám ami a színvonalat illeti, az elmaradt attól, amit vártam, reméltem. Shodai tűl könnyen nyert. Onosho pontosan a tőle elvárható módon hozta a szokott formáját, egy "fej nélkül belemenő" harci kakasnak.