A történet folytatása.

A második magyarázat lényegesen jobb volt. Ez Stokes ír-angol fizikustól származott. Az ő nevét a hidrodinamikából, a róla elnevezett törvényről ismerhetjük, de a fénytan területén is kimagaslót alkotott. A fény fluoreszkálását ő ismerte fel először és magyarázta helyesen. 

Stokes elképzelése szerint nem helyes az abszolút nyugvó éterben haladó Föld modellje. Szerinte a fényközeg nem áll egyhelyben, hanem a Föld közelében lévő része követi a Föld mozgását. A Föld viszi magával a fényközeget a földfelszínen, mintha egy vékony rétege hozzátapadna a Földhöz. Így a Föld felszínén (ahol a mérés történt), a Föld és a fényközeg között nem lehet sebességkülönbség. Ez tökéletes összhangban van az MM kísérlet eredményével, hiszen a kísérlet is azt mutatta, hogy ha létezik közeg, akkor az együtt mozog a Földdel, mert nincs sebességkülönbség közöttük. 

 

Az akkori tudósok mégsem fogadták el ezt a magyarázatot. A mozgó fényközeg nagyon idegen volt számukra, mert az abszolút nyugvó éter gondolata ekkorra már mély gyökereket vert a fizikában, így képtelenek voltak elfogadni Stokes kézenfekvő magyarázatát. Stokes magyarázata egy újfajta fényközeget tételezett fel, amelynek egyes részei mozognak, és így felborította volna az éterről kialakult megkövesedett képet, amely szerint az éter az abszolút nyugalom megtestesítője.

 

Ezenkívül volt még néhány rosszul értelmezett kísérlet is, amely látszólag nem támasztotta alá Stokes elképzelést, így az akkori tudósok nagyobb része elvetette a helyes magyarázatot. A kérdés így nem jutott nyugvópontra. 

 

És ekkor jelent meg a színem Albert Einstein, és kitalált egy 3. magyarázatot, amely a legrosszabb volt a három közül. Az ő megoldása: Éter nem létezik, sem semmiféle más fényközeg. 

 

A folytatásban majd ezt elemezzük ki részletesebben.