Mai fizika, 3. Feynman 37.4.

Kísérletünk alapján most már megállapíthatjuk, hogy a fényt nem lehet úgy szabályozni, hogy meg tudjuk mondani, melyik nyíláson ment keresztül az elektron és ugyanakkor ne torzuljon el az interferenciakép.

Heisenberg feltételezte, hogy a természet — az időtájt még új — törvényei csak akkor lehetnek ellentmondásmentesek, ha kísérleti lehetőségeinkben van valamilyen — korábban fel nem ismert — alapvető korlátozás. Általános alapelvként javasolta határozatlansági elvét, amelyet kísérletünk nyelvére lefordítva, a következőképpen fogalmazhatunk meg: „Lehetetlen olyan kísérleti berendezést tervezni, amellyel meghatározható lenne, hogy melyik nyíláson halad keresztül az elektron, és ugyanakkor ne zavarná meg az elektronokat oly mértékben, hogy az interferenciakép eltorzul.” Ha egy berendezés képes meghatározni, melyik nyíláson halad keresztül az elektron, akkor már nem lehet olyan finom, hogy lényeges módon meg ne zavarná az interferenciaképet. Mindeddig senkinek sem sikerült a gyakorlatban (de elméletileg sem) megkerülni a határozatlansági elvet. Joggal feltételezhetjük, hogy a természet egyik alaptulajdonságát írja le.

----

Elég szószátyáran elemzi, de a lenti sötét/világos megfigyelést írja le. Az internet népe nem tudna ilyet kitalálni.