Nemrégiben elég hosszan írtam a budapesti Állatkertben tett látogatásomról, csütörtökön újra ott jártam a nyugdíjasklubbal.

Most nem fogok mindenről beszámolni, csak egy olyat említek, ami újdonság volt számomra. Aztán betértem a Madagaszkár-házba, és kellemesen meglepődtem. Ugyanis a gyűrűsfarkú makik, illetve egy részük szabadon jártak-keltek a látogatók között, mindannyiunk őszinte örömére. Igaz, két kedves, fiatal állatgondozó felügyelte nem is annyira őket, mint a látogatókat. Részint azért, hogy ne nyúljanak hozzájuk, részint azért, hogy mindenki maszkot viseljen. A makik csöppet sem féltek, érdeklődve nézték az embereket, egyiküket fel is szólítottam, hogy jöjjön haza velem. Gyanítom, hogy két nap múlva visszahoztam volna, de azt is, hogy ez a két nap egy perce sem lett volna unalmas!

Az egyik látogató egy falevelet hozott magával, és a maki felé nyújtotta, a gondozó persze szólt, hogy ezt nem szabad, de a maki sokkal gyorsabban reagált, mint bármelyik ember. Egy darabkát letépett a levélről, a melléhez szorította, és elfutott vele. Aztán leült, és szép kényelmesen megette, amit mindenki - engem is beleértve - csendes mosollyal figyelte.

Az ajtón nem volt könnyű be, illetve kijutni, de ez igazán érthető! A gondozók viszont ötpercenként tartottak létszámellenőrzést, ami nem volt könnyű és egyszerű, mert a majomkák folyton-folyvást ugráltak-szaladgáltak. De megoldották!