Amit Chiyonofuji és Takanohana korszakról irsz és gondolsz, az nagyon megállja a helyét, és az tényleg szép volt. Amit a "lovagias magatartásról" gondolsz nekem is nagyon tetszik. Ugyanakkor változik a világ. 

 

Megjelentek a mongolok, akik más kultúrális, történelmi  és érzelmi alapokról indultak.  Bennük megvolt,

megvan az újitási szándék, nekik kicsit mást jelent a küzdelem, és szimpatizálok útkereséseikkel. Viselkedésük ésszerű realitás. Van még 1-2 dolog, ami miatt nem várom el a maiaktól azt, amit a régiek "tudtak",  /ha valójában tudták azt és nemcsak látszat volt !/  és ez a következő: 

 

Felvételről láttam edzéseket néhány beyában. Nagyon brutálisak voltak, csicskáztatták egymást, a

megalázás legmocskosabb fajtáit gyakorolták, földön hempergő birkózót tapostak, rugdostak ... stb.

Még Masutoo is mondott olyasmit, hogy a napi edzések során, gyorsan előkerül a bambusz-bot. 

 

Összezárnak 10-20 bivalyerős fiatalembert, ott életre halálra megy a küzdelem. Minden az csak nem

"pap-nevelde". Nem vajszivű embereknek való, akik nagyon kétségbe esnének egy kis megalázástól.

A valóságot viszont nem szabad kimutatni kamerák előtt. Tehát KÖTELEZŐ  a képmutatás. Aki a

képmutatásban hibát vét, az nem méltó a "Kyokai nemes szelleméhez". Ebben azért néha hibázott

Hakuho, Ashashoryu meg egyenesen tett rá.

 

 

Számomra  Takanohana volt a legszimpatikusabb, mert visszavonulása után, - én igy értelmeztem -   

ezen a képmutatáson akart változtatni, együttérzőbb szabályokat akart az alacsonyabb rangú  rikishik

érdekében. Hitt a Kyokai-ban, az emberi tisztességben. Persze ahhoz már nem értett, hogy a "szélmalmok ellen" hogyan kell harcolni. Még egy "banális" dolog, ami a birkózáson kivül Takanohana-t előttem "elsővé"

tette.  Lefogyott 70 Kg-ot.  Ez olyan nehéz feladat, aminek nem akad párja. A yokozuna cim elnyerése,

könnyebb.

 

Még egyszer utoljára, a fentiek miatt is, egyáltalán nem sajnáltam legutóbb Terunofujit, amikor őt 

Hakuhó oly emlékezetesen megverte.  Az a küzdelem nem arról szólt, hogy ki lesz a bajnok, az egy mongol

belharc volt.  Melyikük a Dzsingiz-kán és melyikük a legyőzött ellenfele. Sőt. Hakuhó aznapi győzelmét, élete egyik legnagyobb győzelmének tartom.

Sikerült mongol módra brutálisan megvernie, legyőznie azt a mongol ! ellenfelet, aki nála sokkal erősebb, eltökéltebb és sikerre éhesebb. Nagyon nagy tett volt. Hakuhó úgy vonult vissza, hogy fején maradt a skalpja. Azt gondolom, teljes joggal örülhetett. Ezt a japánok talán nem értették meg.