Valahogy így érzem én is, ahogy írtad is. így, utólag, és mindkettejük esetében. Időközben valamelyest átgondoltam és rájöttem valamire. Ott lehet a gond, hogy számomra a kezdet Chiyonofuji (1981-1991)

közötti, illetve Takanohana (1995 - 2003) közötti kor és "Yokozuna munkásságuk" volt mértékadó, mivel

az akkori összefoglalók jelentették - legalábbis nekem - a nagy tornák nézésének hőskorát. Akkor lettem "szerelmes" a szumo-ba, és ez nem kis mértékben éppen kettejüknek volt köszönhető. Egyfelől, miután

koruk óriásai voltak, másrészt volt egyéni stílusuk, technikájuk és harmadsorban, a maguk módján - és szerencséjükre - csupáncsak szomszédos korban léptek a küzdőtérre Yokozuna rangban, és mindketten

olyan kikezdhetetlen nyugalommal tették a dolgukat, ami egész egyszerűen lebilincselő volt. A puszta

látványa a sumojuk-nak, az a kőszikla - nyugalom ahogy és amit tettek a dohyo - n, ezzel példát adva- mutatva minden akkori kortársuknak. És ez a két "Nagy Bajnok" 11 + 9, azaz mnd-összesen húsz évet

töltött el Yokozuna-ként - szerencsémre - akkor a ring - ben. A modern sumo legendás, nagy kora volt.