"Tehát amikor pocskondiázták Hakuho-t, mert az arcán látható volt a 15-0 s győzelem feletti öröme,

 a japánoknak igazuk volt !"

 

Bocs, hogy így kéretlenül bele - elegyedek, de most, hogy így ide tetted be, ezt a bekezdést, vettem

a fáradtságot (igazából nem is volt az) és visszanéztem a Nagoya 2021. 15. (záró) napi záró-meccsét

és kiváltképpen annak a lezárását. Akkor is, én is tettem erre nézve és Hakuho akkori magatartására,

illetve  - örömködésére vonatkozó, azt célzó megjegyzést és már-csak a hecc kedvéért is előszedtem

néhány korábbi, úgy a 2000-es évek első évtizede második feléről - végéről származó linket, amikor

Hakuhó előbb még Ozeki volt, majd - meglehetős gyorsasággal - Yokozona - vá lépett elő. Akkoriban váltakozó sikerrel "gyomlálták" egymást a pájálya delelőjén - végefelé járó Asashoryu-val. Csak azért kerültem idáig, mert kettejük között - számomra - éppen a látvány jelentette a lehető leglényegesebb mentális differenciát, vagyis, hogy amig Asashoryu képviselte a szememben - tán rossz szóval illetve

- "kocsmai mentalitás"-t, addig Hakuho egész magatartásából csakis a szerénység és a sportszerűség

alázata sugárzott szinte. És mondhatom, hogy ez nemcsak a fiatal Hakuho-ra volt jellemző, hanem az

"érett - befutott, mondhatni valósággal uralkodó Császár" Hakuho - ra is - egészen 2021. július 18. - ig,

amikor is Hakuhó egy csapásra átlényegült diadalittas, vigyorgóan örömködő ábrázattal, a földön fekvő Terunofuji-n átlépő más emberré. Ez az egyszerű gesztus bennem maradandó nyomot hagyott, eszerint

nem csak bennem. Ez nem egyszerűen a Nagoya 2021. Zensho Yusho-nak szólt, hanem a legyőzött és

az így megalázott ellenfélnek. Ez a Hakuho, egy számomra teljesen új, mondhatni addig totál idegen,

nem rokonszenves Hakuho látványa volt. Ami Asashoryu-tól szinte természetesnek tűnt (bár tőle sem,

részéről sem volt ez az elegancia netovábbja), az egy Hakuho-nak kifejezetten rosszul, idegenül állt.

 

"Ehhez hasonlitva már poén, hogy ha legyőznek egy yokozunát, etikus dolog az öröm kifejezése,

 amikor tömegével dobálják be a dohyo-ra az űlőpárnát."

 

Ezzel meg (ismét, csakis nekem) az a bajom, hogy e tekintetben is, messzemenően egyetértek azzal,

annak a megfogalmazásával, hogy "amikor többen ugyanakkor, ugyanott, ugyanazt teszik, az koránt-

sem ugyanaz." És ez igaz egyszersmind az Asashoryu és Hakuho közötti mentális cselekvési látvány,-

illetve egy Yokozuna, valamint a nézőtéren ülők cselekvése, reagálása vonatkozásában. Tehát minden

ilyen hasonlatosság csak látens és én soha nem is tennék egyenlőségjelet közéjük.