Zsoltárok könyve: 92:fejezet.1-16.versek

  ( 1-13. versek, )

1 (Zsoltár, szombati ének.) 2 Jó dolog az Urat dicsérni, nevednek, ó Fölséges, éneket zengeni; 3 reggel hirdetni irgalmadat, éjszaka meg hűségedet, 4 tízhúrú hárfával és lanttal, énekkel és muzsikával. 5 Tetteid, Uram, örömmel töltenek el, kezed művein ujjongok: 6„ Mily fönségesek a tetteid, Uram, s gondolataid nem lehet kifürkészni!” 7 Az értelmetlen ember nem foghatja fel, a balga nem ismeri meg őket soha. 8 A bűnösök nőhetnek, mint a fű, a gonoszok csillogva járhatnak: örök pusztulásra vannak ítélve mind, 9 de te fölséges vagy örökön-örökké. 10 Lám, ellenségeidnek el kell pusztulniuk, a gonosztevőket szétszórják mind, de belém erőt öntesz. 11 Fejem fölemelted, mint a bivaly szarvát, és fölkentél színtiszta olajjal. 12 Szemem letekint ellenségeimre, fülem hallja a gonoszokat. 13 Az igaz virul, mint a pálma, fölfelé nő, mint a Libanon cédrusa.

ÁMEN.