A finnugor rokonság se áll meg. Csak hasonlóság van, rokonságra semmilyen bizonyíték nincs, nem volt és nem is lesz. Egyetlen finnugornak hazudott nép legendáiban hagyományában nincs szó magyarokról, se leszakadt testvérekről, akik északról délre vándoroltak volna, főleg nem lovasnépről, hiszen azon a területen, ahol ma ezek a népecskék élnek egyszerűen NEM LEHET lovaskultúrát fenntartani. Ez meg cáfolhatatlan tény. A lovaskultúra említése azért is fontos, mert olyan szinten lovaskultúra a magyar, hogy például a vágtatás közbeni hátranyilazás, kizárólag a szkítáknál, pártusoknál és a magyaroknál kimutatható és sehol máshol egy népnél se, tehát átvétel se lehet. Ez egyszerűen a szkíta illetve velük rokon lovas népek sajátja. De még a lovas népek közül se mindegyik képes rá!

Erről meg ennyit. Egyszóval rokonság nincs, hasonlóság van, tehát elképzelhető, hogy a finnugorok ősei egyszer, sok évezreddel ezelőtt találkoztak a magyarok őseivel és vettek át kultúrájukból és nyelvükből. De kb ennyi. Hogy manysiknál és chantiknál, a medvetori ünnepen az isteneiket jelenítik meg tipikus lovas nomád öltözetben, amit egyébként soha máskor, mint az ünnepen, nem viselnek, egyértelműen jelzi az esetleges kapcsolat irányultságát és típusát is.

Másszóval nincs finnugor rokonság semmilyen téren, nyelvészetileg se.