az -ék és az -ő a magyarban eredetileg egy volt -igh (ill. -agh). ugyanaz mint az -ák. : fonák, árnyék, kerék,

a magyarban kettévált, eredetileg jelző volt, aztán lett ige és főnév: forog, forgó

ugyanúgy megtalálható a szlávban is. švihák, junák, fúrik, šumák... (főnévként)