Jelenések könyve: 9:fejezet:1-21.  versek

   ( 1-13, 15-16, 18-21, versek )

 ( 2015. 9. 21. óra 18.) + ( 2019. 9.21. )

Az ötödik harsonaszó. 1 Az ötödik angyal is megfújta a harsonát. Erre egy csillagot láttam, amint az égből a földre zuhant. Nála volt a mélység kútjának kulcsa. 2 Megnyitotta az alvilágot, a kútból füst szállt fel, amilyen a nagy kohó füstje. A nap és az égbolt elsötétedett a kút füstjétől. 3 A füstből sáskák lepték el a földet, és akkora erejük volt, amilyen a föld skorpióinak van. 4 Parancsot kaptak, hogy ne ártsanak a föld füvének, a zöldellő növénynek és fának, hanem csak az embereknek, akik nem hordják homlokukon az Isten pecsétjét. 5 Parancsuk volt, hogy ne öljék meg őket, csak kínozzák öt hónapig. Olyan fájdalmat okoztak, mint amikor a skorpió megmarja az embert. 6 Ezekben a napokban az emberek keresni fogják a halált, de nem találják, meghalni kívánnak, de a halál elfut előlük. 7 A sáskák külsejükre a harcba induló lovakhoz hasonlítottak. Mintha aranykorona lett volna a fejükön, az arcuk pedig emberi arcra hasonlított. 8 Hajuk olyan volt, mint az asszonyok haja, a foguk mint az oroszlán foga. 9 Mellüket vaspáncélhoz hasonló vért födte, szárnyuk csattogása meg olyan volt, mint a csatába száguldó harci szekerek zörgése. 10 Farkuk és fullánkjuk, mint a skorpióé. Farkukban olyan erő volt, hogy öt hónapig árthattak az embereknek. 11 A mélység angyala volt a királyuk, akinek héberül Abaddón, görögül pedig Apollión a neve. 12 Az első jaj elmúlt, de lám, két másik jaj közeledik! A hatodik harsonaszó. 13 A hatodik angyal is megfújta a harsonát. Erre szózatot hallottam az Isten előtt álló aranyoltár négy sarka közül.  >>>>>>>>>>>>