"A gravitációs optikáról mondhatnál egy kis ízelítőt!:)"

 

 

Persze, semmi akadálya. 

Már nagyon régen rájöttek, hogy egy égitest körüli gravitációs mezőben a fénysugarak nem egyenesen haladnak, hanem elhajlanak az égitest felé. Mivel a nagy égitestek általában gömb alakúak, az elhajlás körszimmetrikusan történik, ugyanúgy, mint egy domború üveglencse esetében.

 

Tehát az égitest körüli gravitációs mező lencseként viselkedik, vagyis összegyűjti a fénysugarakat. Ez a gravitációs lencsehatás. A gravitációs lencsehatás eredményeképpen furcsa alakzatokat (hatalmas íveket, megtöbbszörözött égitesteket, stb.) láthatunk a távoli égbolton.

 

Nos, kb. ennyit tudnak ma a csillagászok a gravitációs optika témájában. De ettől sokkal több van benne. Ez a tudományág még csak gyerekcipőben jár. 

 

Mint minden új területen, a hivatásos csillagászok néhány dologban tévednek:

- téves a fényelhajlás okára vonatkozó elmélet 

- hibás a képlet, amivel az elhajlás mértékét számolják

- hiányzik a képletből a frekvenciafüggés

- nem tudják, hogy sokféle lencse létezik

- stb.

 

Vagyis sok lehetőséget tartogat még ez a terület, amit a mai csillagászok a tévedésekhez való ragaszkodás miatt nem képesek kiaknázni. Ezeket a hiányosságokat akarom én pótolni.