Sajnos előítéletesek vagyunk. Sajnos nagyon könnyű ráragasztani a másikra TE vagy az előítéletes, TE állsz elém, TE veszed el előlem az életteret, minden rossznak TE vagy az oka. Én jó vagyok, de nem hagynak élni, stb. És ezzel akár a likvidálás is magyarázhatóvá válik.

Én jól ismerem a romákat. Apám mellett kicsi korában, mivel gyenge volt egy roma gyerek volt, mint segítő társ. Az ő első gyerekeinek szüleim voltak a keresztszülei. Mint kisgyerek néhányszor voltam a roma családnál vendégségben egyedül. Mint kisgyerekre nemigen figyeltek rám, nem figyelték mit mondanak előttem. Meglepő volt, mint kisgyerekre szinte lelki traumaként hatott, hogy ez a látszatra baráti család, egymás között milyen természetes ellenségként kezelték szüleimet a hátuk mögött, egységesen az összes magyar emberrel.
Kb. 8. osztályos koromban kerültünk teljesen magyar környezetbe. Az utolsó bensőséges emlékem a romákról, amikor a pincénk előtt egy nagy, erős, köztiszteletben álló roma ember szónokolta a földön ülve a többieknek, hogy itt újmagyarok (romák) fogják lakni az egész országot. A többiek pisszegtek.

Tudom, ez nagyon kemény téma, nem igazán ebbe a jóindulatú topic-ba való. Kicsit röstellem, de azt hiszem viszont, az előttem szóló sem tartóztatta magát.

A fentiekkel csak azt akartam érzékeltetni, hogy az a bizonyos ellenséges viselkedés, amit a Cigánymózes átélt nem csak egyirányú utca. Ebben az utcában a másik irányból is hasonló szabályok szerint közlekednek.