Én mindig is összehasonlítottam különböző fajta párlatok élvezeti értékét, bár ez részben abból alakult ki, hogy 10+ éven át pontoztam is őket, ami inkább élvezeti érték szerinti kategorizálás volt, mint a szakmában megszokot pontozás. Persze két különböző párlatfajtát csak akkor lehet összehasonlítani, ha mindkettőt ismered és szereted, és abban teljesen igazad van, hogy ha az egyik (whiskyn belül) "freestyle" akkor sokkal kevesebb értelme van az összehasonlításnak, de azért van az a különbség, ahol műfajtól függetlenül azt mondod, hogy az egyik tételt a másikkal szemben nem lehet komolyan venni.

Az is igaz, hogy nem nagy szám valamit úgy leelőzni, hogy valami teljesen mást csinálsz, mert ennyi erővel az Unicum is jobb, mint a "bolti whisky".

Másrészt viszont, ha valaki már legalább fehér whisky szintjén tudja, hogy mit csinál, és adott lenne az anyagi háttér egy alkalmas 100-250 literes hordó beszerzésére és telefőzésére, akkor ugyanazzal a 3-4 éves érleléssel szerintem jó eséllyel akár érlelési tapasztalat nélkül is jobb bourbönök születnének a fehér Jimnél. Én legalábbis látatlanban inkább ilyenből fogadnék el egy hordóval. Ha legalább a 2015 előtti Jimről lenne szó, akkor azt mondom, hogy annak volt stílusa, karaktere, azt szép kihívás lenne amatőrként leelőzni, bár nem lehetetlen.

Amúgy igen, van szépség az "alapwhiskykben", ha nagyon keresem, csak hát amikor én whiskyzni kezdtem (még csak 12 éve volt), akkor ilyen szarokkal még egy nagy márka sem égette magát. (Az alap Jim nem kimondottan rossz, de ilyenért már nem adok pénzt.) Sok más emberhez hasonlóan nekem is az állította be a mércét, hogy "az én időmben" hol kezdődött a márkás whisky, hát nem mondom, hogy az a szint már jó, de ez az, amit "csak úgy" is tudok élvezni, nemcsak akkor, ha a szépségeire koncentrálva nyammogok rajta.