Nézem ezeket a válogatott szövegeket, ahogy delikát értelmiségiek, cizellált exliberális hangemberek kivetkőznek magukból a Kétfarkúakon, akiknek nem kell rétes estére. Most láttam, amint egy mérsékelten ismert régi filmipari szakember azon lamentál, hogy a Kétfarkúak majd az édesanyjuk halálos ágya mellett is örök életet követelnek-e? Gondolom, ő így képzeli a politikai humort. Porosz csizmában bokázik a felhorgadt NERenzéki közvélemény egy lármás része, hozzá együtemű demokráciát danol, "dejszen nem a hágós huszárokkal van itt a gond, csak fehérváriak ne lennének!"Komolyan, még néhány ilyen, és a végén belépek a Kétfarkú Kutya Pártba, elindulok a választásokon, azokat megnyerem, mert imádnivaló, arany pofa vagyok, utána kutyaházforradalommal megpuccsolom a kuncogó pártvezetést, egyes szám első személyű viccdiktatúrát vezetek be, és aztán mindenkinek az én poénjaimon kell majd obligát röhögnie, kötelező vigyorviselés lesz örökkön-örökké, mert lesz örök élet is, hogyne, sőt nekem még a sör is mindig ingyen lesz onnantól.

K.P.