Megpróbálom leírni én hogyan kezdtem:

Savanyú cefrés whiskey malátázás nélkül, nekem sokáig bevált, de aztán áttértem a malátásra.

 

Cefrézés:

Kukoricát  takarmányboltból vettem durvábbra darált, "csirkének valót"

Öreg-muslica https://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=121001163&t=9213468

receptje alapján a mennyiséget a főző méretéhez igazítva az arányokat betartva.

első cefrézésnél 5 gramm borkősav 10 literenként, (a későbbiekben backset a teljes mennyiség 25%-a).

Első főzés mint a pálinkánál. A lefőzött alszeszt félretettem, jöhet a második cefrézés már savanyú cefrével. Lefőzés után a két alszeszt összeöntöttem és következett a finomítás (brandy módszer)

(Nekem általában két hét alatt erjedt ki (20 fokos helységben) Két adag alszeszt szoktam összeönteni finomításra, igy négy hetente finomítok)

Finomítás:

Az alszesz (nálam álltalában 36-38%-os) térfogaténak 1%-át veszem rézelejének. 8%-a a feje. Utána fokolóval mérem és 65%-ig a szíve, 45%-ig farka, 20%-ig másodcefre, amit a következő főzésnél a cefréhez öntök.

Érlelés:

Érleléshez 63%-ra hígítottam, legalább két évig szabadban szárított tölgyből hasított kb 2.5x2,5x10 cm-es, gázon "krokodilosra" égetett hasábokat (literenként 1 db) használtam.

A kiforrt cefrét gumicsővel fejtettem le a visszamaradt kukorica tetejét leszedtem és frissel pótóltam,

de kb 7-8 generáció után így is gyanús szaga kezdett lenni ezért teljesen lecseréltem a kukoricát.

Kármentő lepárlásnál (feje+farka) csak a szívét használom a többit kiöntöm.

 

Üdv:

 

o-s