Annyiban egy kalap alá vehető a tegnapi és a Pécs elleni meccs, hogy az ellenfél mindkét esetben a második félidőben magasabb szintre emelte a játékát, mi meg ezt nem tudtuk lereagálni. A különbség persze, hogy a Pécsnél ez részben kényszer, mert csak szünet után játszhat a legerősebb ötösével. Az Olaj az első félidőben kényelmesebb volt, nem védekezett elég élesen, mi meg (ez is párhuzam a pécsivel) extrán dobtunk (63%, a tripla pedig 57). A harmadik negyedben kevesebb levegő volt minden értelemben, de ha a negyedikben is el tudunk menni tízzel, akkor tényleg nem értem, mi a f... ez a végén.

Elnéztünk fontos lepattanókat, ez biztos, Cummings meccsdöntő triplája előtt egy büntetőnél hagytuk visszaesni Cakarun kezébe a labdát, pedig még azt a szívességet is megtették, hogy a végén kezdjenek hibázni a vonalról. Nekik a végén jöttek be azok a dobások, amik nekünk az elején, de ha plusz tíz után kicsit okosabbak és tökösebbek vagyunk, ez nem számított volna. Nyilvánvaló, hogy az edző sem tud jól belenyúlni a kiélezett meccsekbe, különben nem buknánk minden szoros végjátékot. Sajnos a kulcsemberek közül Stark a végén fontos pillanatokban hibázott, Voja nem tudta áttörni a védekezést a második félidőben, Laksa nem játszott, más pedig nálunk nem fog meccset eldönteni a javunkra.

Összességében amúgy ez egy jó, végjátékos meccs volt, egy erősebb ellenféllel, és akéár hivatkozhatunk is arra, hogy teljes csapattak meg lehetett volna. Mert a játékunk jobb volt, mint korábban, főleg a védekezés. És a Szolnok ellen ki lehet kapni végjátékban, jobb és összeszokottabb csapat. Csak hát ott van az egész bajnoki összkép, ami hatással van ezekre a fontos pillanatokra, vagy az önbizalom, vagy valami más nem stimmel, és ez így változtatásért kiált. Ennyi elbukott meccsel nem hiszem, hogy megmarad az edző hitele, és a keretbe is bele kell nyúlni.