Jól megkésve válaszolok. 

A gondnokság alá vételi eljárást meg kell indítani valakinek. Ennek első lépése a diagnosztizálás. Az együttműködésre leginkább úgy lehet rávenni a rokont, ha azt a felet, aki vele párbeszédképes, erre szakosodott pszichológus megtámogatja. Igen, jól lehet olvasni, az ép felet kell pszichésen támogatni, h kezelni tudja rokona elmebaját. Megfelelő távolságtartással tudjon kommunikálni, ráülve a beteg rokon által idézett hullámokra, terelve azokat. 

Ha meg van a gondnoksági ítélet, akkor lehet beadni intézménybe ... 

Hogy "valami baja" legyen, az tulképpen elérhető, ha fél évig felé sem néz senki ... Amíg nem gondnokolt, semelyik felnőtt családtag nem kötelezett a gondoskodásra. 

Azt azonban illő lenne figyelembe venni, h már a betegsége előtt is egy zsémbes, utálatos vkiről volt-e szó, vagy a betegség nagyban hozzájárult ezeknek a tulajdonságoknak az előbújásához, felerősödéséhez, illetve, a várható örökség amúgy lehetővé tenné-e az emberhez méltó végnapokat. Hiszen, amit összegyűjtött, az jelenleg, amíg él, az az övé, arról a gondnokának is abban a jóhiszemben kell gondoskodnia, hogy a saját javai az ő javát szolgálják.