Sziasztok!

Szabadságon mindig is (legfeljebb modern korunkban nem) az egyéni éntől való függetlenedés, pontosabban fogalmazva az ego láncainak széttörésével elért állapotot értették elsődlegesen. Gondoljunk csak arra, hogy követendő példaként minden vallásban megjelennek a gyermekek ill. a bölcs öregek. Közöttük nagy a hasonlóság, ha nem is beszélhetünk lelki azonosságról.
Az ego az, ami választ, ami ítél, elkülönít saját partikurális helyzetéből szemlélve jót és rosszat, kellemeset és hasznosat, - mindezek más szemszögből nézve egészen más arcot (maszkot) ölthetnek magukra, azaz az ego ítélete és az ebből fakadó tudattartamok belső mozgása határozza meg, hogy egy bizonyos élménytől szenvedek (nekem rossz) vagy élvezem (nekem jó). A két pólus között az ember ping-pong labdaként pattog, ugyanis ez a polaritás sajátja, az ítéletből fakad (ne ítélj, hogy ne ítéltessél. ismerős?).
Ezt a helyzetet Buddha a dukkha szóval jellemzi, amit általában a szenvedés szóval fordítanak, azonban hallottam találóbb kifejezést. A buddhizmusban a samsaraból nirvanaba jutás jelöltetik célként. A samsara a létforgatag. Az ember ebben pörög saját tudattartamaitól tehetetlenségben sodródva. A Lét Ura, elfeledkezve saját buddha természetéről, nem-tudásban a lét-kerék szélére került, Ő, az egyetlen Létező, aki valójában a Világtengely, Axis Mundi. Mintha a kerék tengelyét a kerék közepéről kivették volna, és valahova a szélébe illesztették volna. A dukkha - rosszul forgó kerék. A Cakravartin, a kerék forgatója nincs a helyén, ez a dukkha.
Az örök kérdés az, hogyan léphetek ki ebből a paradox helyzetből, amit azok a korlátok tartanak fenn, amit én - és ez a legszebb az egészben - énemként élek meg. A válaszok kortól és kultúrától függően különbözőek. Itt csak kettőt kiemelve: Buddha tisztán az ember szellemi erőire támaszkodó utat mutat, amin keresztül az ember saját énje valótlanságára ráébredve felszámolja azt. A kereszténység ugyanezt teszi, a hangsúlyt a lelki erőkre fektetve, a szeretettel, az egót ennek tisztítótüzében feláldozva.

HoD