Addig is egy kicsit én :)

Budapest Október 6. utca eleje, teljesen friss és új kiállítás, még szinte ropogós. Retro Élményközpont, három szinten, hát nagyon élveztem. Kb a hatvanas évektől a rendszerváltásig gyűjtötték össze a tárgyakat, berendezéseket és ami egy picit eltérő vagy több volt az eddigiekhez képest, hogy itt már belépve is megcsap a múlt szele (ahh, boldog gyerekkor), hogy jegyváltáskor egy presszó mellett kell elhaladni, ami a teljes berendezését illetően már egy időutazás, székek, asztalok, persze a sütik és kávék nagyon is maiak. Aztán a mosdók berendezése, csempéje és minden szocreál, ezek után gyártottak lehettek, valószínű.

Nem ömlik ránk a múlt, meg nem az volt, hogy belegabalyodok a tárgyak sokszínűségébe, történetébe, kicsit próbálták interaktívvá tenni, még pedig oly módon, hogy a látogató egy lakótelep sorai közt sétálgat és különböző lakásokat lehet nyitogatni és ott tematikusan vannak elhelyezve a múlt darabja, szerintem semmi nem maradt ki, találkoztam a legegyszerűbb háztartási eszköztől kezdve a szórakoztató dolgokon át egészen az ipari termékekig.

A tévéken jönnek a kor nagyjai, szobák berendezve, ruhák bepakolva, felakasztva, nem vitrin mögött, egy sor dolgot lehet kézbe venni. Beültem egy lada 1200 rendőrségi autóba, lapozgattam a telefonkönyvet egy fülkében, nem is tudom már sorolni. Több helyen az évszámra kattintva olvasni vagy hallani lehet az adott év ismertebb eseményeit, ilyen volt pl az áremelkedések központosításának eltörlése, biztos a 3,60-as tej meg kenyér ilyen lehetett. És ami meglepett, sok fiatalt érdekelt, de hát ez nekik max. a szüleik, nagyszüleik történeteibe ágyazhatók. Távozáskor kérdezte a huszas éveiben járó pénztáros fiú, hogy hogyan tetszett, volt e hatással ránk, mondtam nagyon klassz volt, hitelesnek éreztem. Azért még egy szaloncukros doboz is a maga csúcsdíszével megjelenítette a saját karácsonyunkat.