Kedves Organic!

Ha ennyire elekdvetlenít, hogy topicodnak kicsi a forgalma, összeszedem a gondolataimat, és leírom saját tapsztalataimat a zazennel kapcsolatban - hogy ne legyél szomorú :)

Két fontos kérdésről szeretnék írni: az egyik, hogy miért, a másik, hogy hogyan.

A miért? az egy nagyon fogós kérdés. Farkendoclone azt állította, hogy egy nyugati ember soha nem fogja arra használni a zazent, mint egy keleti, és hogy nekünk inkább a stresszoldásra való (8-as hozzászólás).

Megvilágosodás keresése, stresszoldás, vagy valami más? A stresszoldás viszonylag könnyen kilőhető az esetemben: kétszer kezdtem zazennel foglalkozni, és mindkétszer meglehetősen kiegyensúlyozott, stresszmentes, nyugis életszakaszomban. (Az más kérdés, hogy most is gyakorlom, és most viszonylag stressszes az éltem, de amikor kezdtem, nem az volt.)

A megvilágosodás keresése? Ha megkérdeznéd tőlem, meg akarok-e világosodni, akkor azt felelném: nem. Nem vagyok megvilágosodott, és fölösleges lenne arra vágyakozni, hogy más legyek, mint ami vagyok. Ugyanakkor tudom, hogy fejlődök, és a fejlődés, a kibontakozás a fontos - hogy a fejlődés végén elérem-e a megvilágosodást, az nekem nem számít. Szép, ugye? No de ha elém állnál, kezedben 2 tablettával, és azt mondanád, ha beveszem a pirosat, azonnal megvilágosodom, ha viszont a kéket veszem be, elfelejtek minden megvilágosodással kapcsolatos dolgot, és élhetem tovább egyszerű, jó kis éltem (a'la Matrix), akkor habozás nélkül a pirosat választanám. Ilyen könnyű leleplezni, hogy becsapom önmagamat...

Na jó, ez ennél egy bonyolultabb kérdés, sokkal bonyolultabb, de most csak ennyit tudok szavakba-gondolatokba önteni. A lényeg az, hogy a megvilágosodással kapcsolatban ellentmondásos érzéseim, elképeléseim, vágyaim vannak. Tulajdonképpen igen, szeretnék megvilágosodni, de ha pl. leülök zazent gyakorolni, akkor nem azzal a gondolattal teszem, hogy "na, reméljük, most megvilágosodom", hanem, hogy most leülök, és zazent gyakorlok, ennyi. Ugyanígy minden más spirituális vagy hétköznapi tevékenységbe is a tevékenységéért magáért próbálok belekezdeni.

Azt mondanám tehát, bár nem tudom, ez mennyire őszinte válasz, hogy a zazen számomra "valami más". Egy eszköz, egy személyiségfejlesztő, vagy mondjuk inkább azt, egyszerűen: fejlesztő eszköz. Hogy mennyire hatékony, arról majd a végén.

Következzék a hogyan? kérdése. Néhány évvel ezelőtt, módosult tudatállapoti élmények hatására kezdtem érdeklődni a vallások, köztül legelőször a buddhizmus iránt, ezt már sokan tudják itt a Fórumon. A zazen gyakorlati módszeréről Hugo M. Enomiya-Lassalle jezsuita szerzetes könyvében olvastam. Néhány éve el is kezdtem gyakorolni, de pár hét alatt feladtam, és nem foglalkoztam vele. Rendszerességet és a mindennapi rutinból való kiszakadás képességét kívánta volna meg, amivel nem rendelkeztem. ("Nincs rá időm", "Nincs most kedvem", "Fáradt vagyok", "Majd holnap" és hasonlók)

Néhány hónapja újra kezdtem, és úgy tűnik, most sikerült beillesztenem a mindennapi tevékenységeim közé. Esténként, lefekvés előtt minden nap csinálom. Napi 2 alkalmat szerettem volna eredetileg, este és reggel, az esti megy, a reggeli viszont elég rendszertelen. Ezt ráfogom külső okokra ("Nincs most idő"), de tiszátban vagyok ezen okok kifogás jellegével. Az első hetekben volt néhány este, amikor erőt kellett magamon vennem, hogy "Na most nincs kifogás, igenis leülsz és csinálod!", de mindig sikerült, és most már nincs erre szükség - úgy megy, mint az esti fogmosás :)

A gyakorlatról: leülök meditációs pózban (féllótuszülés, a teljes lótuszülés nekem még nem megy, a fél is erős fájdalmakat okozott eleinte, de ez szerencsére elmúlt, remélem, egy idő múlva át tudok majd térni a teljes lótuszülésre), félhomályos szobában nézek magam elé egy pontra, nyitott szemmel, és számolom a lélegzetemet, a kilégzéseket 1-től 10-ig.

Eredmények.

1) A gondolataim elkalandoznak, mindenféle dolgokon jár az eszem. Ezt észreveszem, és próbálok visszatalálni a légzéshez. Nem kiszorítani a gondolatokat a fejemből, hanem "otthagyni őket", nem figyelni rájuk, hanem a légzésre figyelni. Nem görcsösen. Van, hogy nem megy, de szerencsére nem leszek emiatt frusztrált.

2) Ha ezen túlléptem, akkor van olyan, hogy teljesen a légzésre figyelek, nincsenek más gondolataim, csak az 1, 2, 3... visszhangzik a fejemben, de felbukkannak emlékek. Egész pontosan ismerőseim hangja szólal meg a fejemben, beszélnek hozzám. Ugyanúgy próbálok nem figyelni rájuk, mint az előbbb a saját gondolataimra. A lélegzést figyelem.

3) A légzés figyelésével kapcsolatban is vannak problémák időnként, illetve főleg eleinte voltak. Nem figyeltem a légzést, hanem irányítottam. Ha ezt észreveszem, lazítok rajta, hagyom, hogy természetesen történjen a lélegzetvétel, akaratlagos szabályozás nélkül.

4) Ha mindezek megvannak, akkor már egy módosult tudatállapoti szinten vagyok. Innen egyszer-kétszer már továbbléptem úgy, hogy már nem számláltam, hanem tényleg "egy voltam a lélegzetemmel", kilégzés-belégzés, egy ilyen némileg időtlen, furcsa állapot. Azonban egy idő múlva az ego-gondolkodás egyszer csak visszatüremkedik ebbe az állapotba, egy "jé, te milyen furcsa állapotban vagy" felismeréssel, amiből egy gondolatsor kerekedik, és én kilépek ebből az állapotból.

Röviden ennyi zen meditációs gyakorlataim eddigi eredménye. Biztosan nem túl sok, de csak ennyit tudok mondani.

Még két dolog. Előfordult egyszer vagy kétszer némi vizuális érzékcsalódás (az érzékelés torzulása, meggörbülése, mozgása), de ezt nem tudom, mennyire a zazen, és mennyire más tényezők (pl. a monitornézéstől kifáradt szemek) hatása. A másik, hogy időnként a 2)-es, 4)-es "szinteknek" vannak fizikai kísérőjelenségei, egyfajta meleg bizsergés a tesemben, főleg a mellkasomban. Nos, ennyi.

A hatásokról.

Azt mondtam az elején, a zazen számomra egyfajta fejlesztő eszköz. Felmerül a kérdés, hogy vajon milyen hatással van akkor mindennapi életemre? Nos, a válasz egyszerű: egyelőre semmilyen konkrét hatást nem fedeztem fel :)

Elég hosszú voltam, de remélem nem baj.

Járj békével

Borz