Gratulálok a paksiaknak és az őket elkísérő Atomcity Brigadenak, jól szóltak! A 2. hazain a nézőszám csökkent, hiába a szögedi győzelem és az addigi 2-2-es mérleg.
Összességében 34 percig vezettek, mi mindössze 5 ponttal, 13 támadópattanót engedtünk, második esély, görcsösség, hibák sora, rossz, ütemtelen passzok, kapkodás, több labdát adtunk el (16) mint egy Molten üzlet szombaton.
Lement 5 meccs és 4 légiósunk még nem játszott jól, stabilan egyszerre, mindig van, aki gyengébb teljesítményt hoz (Ford 2/9 22%, 3 VAL) és ezt a magyar magunkkal se tudjuk kompenzálni, pedig szükség lenne rá, hogy előlépjenek, hozzátegyenek ők is.

Támadásban a kollektív csapatjátékot hiányoltam, sokszor egyéni erőlködésnek tűnnek az akcióink, kidolgozott figurák helyett, pedig, amikor járt a labda megvoltak a tiszta dobóhelyzetek, rögtön vissza is jöttünk, de a paksiaknál mindig volt, aki kulcsszituációban hozzá tudott tenni.
Megint az utolsó negyedben dobtuk a legkevesebb pontot, mint az OSE ellen is.
Hiába az extra tripla% (10/20 50%) ismét nem sikerült 80 pont fölé jutni, lélektani határ nálam, ahogy eddig a szezon során egyszer sem.

Bár a lelátón felmerült az 5. légiós kérdése pletykaként, kíváncsi leszek mi a terv a további októberi folytatásra, mindhárom roppant nehéznek tűnik, és győzelmek kellenének a tabellán zárkózáshoz, eddig hullámzunk rendesen, de a célkitűzéseink eléréséhez itthon is el kell kezdenünk nyerni, remélhetőleg tv-s meccsen.