Mérhetetlen sok út vezet az EGÉSZséghez.

Minden út a hiánytól sebzett szív útja a
Teljességhez.

Ezért minden út szent.

A Mindenségnek dobogó szíve van.

Ott vagyunk a Mindenség Szívében,
és ez a Szív bennünk dobog.

Az út bennünk van.

Az út úttalan.

Minden megvilágosodás mélyén annak
a titoknak felismerése lappang,

- hogy nem kell nekem sehová sem menni,
mert én ott vagyok mndig,
ahová igyekszem

- hogy akkor érkezem meg,
ha abahagyom az utazást.

- hogy az út, amelyen járok, csak távolít
attól, ahová igyekszem,
mert nem élem meg a jelen lévő teljességet,
hanem elérendő célként tartok felé.

Az út úttalan.

Az út rádöbbenés, az út ébredés,
az út a görcsös erőlködéssel felhagyó
elengedettség.

Rádöbbenés arra, hogy minden
elesettségünk, gyengeségünk, betegségünk
az erőnkbe vetett hit tarthatatlanságára
hívja fel fájdalmas kiáltással figyelmünket:
engedd el magad!

Ébredés az "út" álmából a megérkezésre.

Az út a szeretet esztelensége:
felszámolni minden görcsös igyekezetet,
erőfeszítést, és merni gyengének lenni,
elengedettnek, semminek lenni,
mert akkor vagyunk minden.