A hét utolsó programja, aztán kipihenem az eddigieket.
A mai napon a disznótoros fesztiválon voltam. Ezt sem bántam meg, bár nem volt annyira pörgős és érdekes, mint egy évvel ezelőtt. igaz, most péntek van, akkor meg szombat volt, tehát jóval több látogató érkezett.
Sajna, működésben lévő mozdonyt nem láttam, az majd holnap-holnapután lesz esedékes.
Rengeteg kézműipari termék volt, például csodaszép bőrtáskák, hátizsákok, pénztárcák, ez utóbbiak között még egy patkópénztárca is. Kicsit arrébb karikás ostor minden mennyiségben, na de azt nem is akartam volna venni. Viszont megbámultam egy, legalább három litert befogadó csikóbőrös kulacsot, nagyon szomjas lehet a vevője!
Azt mondanom sem kell, hogy enni-innivaló volt bőven, megkóstoltam az eperbort, nagyon ízlett! Az árus elmondta, hogy tavaly három gyümölcsboruk is első díjat nyert, ez még nem fordult elő idáig. Gratuláltam neki, ha a többi bora is ilyen jó, megérdemelte.
Ami azételt illeti, hurka-kolbász-töpörtyű minden tételben, de sajt, lekvár, szörp és méz is akadt.
Rátérek a veterán autók kiállítására. Sajnos vagy sem, a legtöbb márkát nem ismertem föl, és nem mindegyik mellett volt felírás. Szeretnék mindenkit megnyugtatni, a Csajkát, a Topolinót és a kis Polskit igenis megismertem! Igen, a Trabantot is! Ezek közül az egyik Hello Kitty színre volt festve, no meg az utánfutója is, nyomasztóan hatott rám, gyorsan továbbálltam. Jó néhány túlméretes amerikai luxusautó is volt kiállítva, Isten bocsá’ a Csajka jobban tetszett!
Minden második ember vadul fényképezett, minden rendelkezésére álló eszközzel.
Viszont az egyértelmű kedvencem egy Citroen kocsi volt, csillogott-villogott (akárcsak a többi) és mellette volt a saját miniatűr mása. Még gyerekjátéknak is túl kicsi volt, de a kettő együtt elbűvölt.
Volt még néhány traktor, no meg egy dömper is, ez utóbbi magyar gyártmány, a traktorok közül is nem egy.
Ezúttal nem volt babakiállítás, volt viszont egy pár (jó pár) régi számítógép és tartozékai. Ezek mellett egy Tavasz tévé, békésen állt a négy lábán, és tíz perces időben régi hiradók részleteit adta, főleg az időjárásjelentést belőlük, jó néhány, akkoriban közismert bemondóval. No meg a jellegzetes szignálzenével. Mint kiderült, a hiradóban játszott filmtekercseket eleinte biciklivel vitték a tévé székházba, később sikerült egy oldalkocsis orosz katonai motorkerékpárt szerezni, ez javított a helyzeten. Ezt a járművet nézhettem meg, gyönyörűen helyreállítva.
Nem messze tőlük a Balassagyarmati Kerékpármúzeum néhány szép darabja volt látható, a kedvencem itt a velocipéd volt, egész addig, amíg nem kell ráülnöm.
Ami ebben a teremben a legjobban tetszett, az az autó, illetve motorlámpából átalakított olvasólámpa volt, nagyon jól nézett ki.
Háromórás nézegetés után ettem egy lángost, ittam egy sört (noná, hogy Drehert) és indultam haza.
