A kenyérfogyasztásról kicsit másképpen vélekedik Schmitt Jenő 1899-ben:

"Egy család, egy lélek kell, hogy legyen a testvérek köre. Mindegyik mérsékletes  józan életű és szelíd minden egyes ember iránt, bárki is legyen az, vele szemben erőszakot ne alkalmazzon, de ujjara;. se érintse. De bátran vallja a világ előtt a fenálló rend állati erőszak elvének az aljasságát és a krisztusi szelídség egyedüli fenségét. Visszás ügyeiket maguk közt a testvérközösségben intézzék el békésen és ne perlekedjenek hatóság előtt, mert ez az erőszakhatalom elismerése és gyakorlása. Alkossanak fogyasztási és termelő szövetkezeteket. Gondoskodjanak azokról, akik sajáthibájuk nélkül keresetnélkül vannak. Ne legyen henyélő, de ne legyen éhező ott, ahol a testvérek kenyerüket megosztják avval, aki szenved a szent ügyért küzdve. Ëz nem kegyelem, amiben részesítik a testvérek, hanem szent kötelessége a szeretetnek. Ha másképen gyülekezni nem tudnak, (mert vallási czélból a törvény értelmében minden bejelentés nélkül is szabad gyülekezni) minden zsarnok és törvénytelen beavatkozással szemben a menekvés a családi tűzhely. Azért oly fontos, hogy a családdal és az élet minden mozzanatával forraszszuk egybe szent eszménket, azaz hogy vallássá tegyük. A hatalom feloszlathat kongresszust, népgyűlést, országgyűlést, egyletet, de fel nem oszlathatja a család szentélyében és a szívek mélyébőn a nép szabad vallási öntudatában gyökerező testvérközösségei. Ám dúlja fel ezt a családi szentélyt, ám dúlja fel a holtak koporsóját is! Ez a testvérközösség a kő, melyen mindössze fog zúzódni, ami vele összeütközik: össze fog tömi ezen a sziklán a mai világ egész alkotmánya."

http://mtda.hu/books/schmitt_jeno_felekezetnelkuli_testverkozossegek.pdf