Kedves gabe!

Szerintem az az állapot, ahogy a paradicsomban éltünk, mielőtt elbuktunk, az volt a tisztaság. A jó és rossz megismerésének fájáról való evés előtti. Amikor még fügefalevél nélkül jártunk, és ártatlanok voltunk. Amikor nem tettünk különbséget jó és rossz között, nem ítélkeztünk, elfogadtuk magunkat és egymást.

Vajon ma efelé haladunk?

A népnyelv is ismeri ezt az ősi igazságot, és azt mondja: nem az rossz, aki rosszat mond, hanem aki rosszat (rosszra) gondol. És bejön ez az életben, hisz a titkárnő elvörösödik, és kikéri magának, amikor kollégája megkérdezi, “betegyem magának?”, pedig ő az aktacsomóra gondolt, hogy az irattartó kosárba betegye-e, nem megbotránkoztatni akarta.

Ártatlanok vagyunk?

Amikor egy kabarén eleresztenek egy-két sikamlós tréfát, vajon ki van közelebb Istenhez, ki az ártatlan? Aki gondtalanul hahotázik rajta, mert nem talál benne semmi kivetnivalót, vagy aki felháborodottan otthagyja a nézőteret, és a pénztárból elkéri a panaszkönyvet, pert emleget?

Eszembe jut a botránkozás, botrányokozás témájáról egy történet, amit még estis főiskolás koromban mesélt el egyik csoporttársam, barátom.

“Képzeld el öregem, mekkora égés, milyen ciki lehetett egyik kollégámnak! Behívatták a munkahelyről az “apukát” az óvodába, és az óvó néni szent borzadállyal mesélte el, hogy kisfiát az óvoda kertjében egy sarokba egy kislánnyal találta, és a kislány ült, vagy térdelt a kisfiú mellett, és…..és…… a kisfiú fütyije volt a szájában, és hát ő azonnal odaszaladt, és rájuk szólt, de hát kedves apuka, és hát mi lesz ebből a gyerekből, tessék megnevelni, hát ez szörnyű, no de ilyet….stb. stb.”

Hát a kisfiúból biztos feltaláló lesz, mert kíváncsi természetével már szülei szobájának kulcslyukán keresztül leskelődött. Azonkívül remélhetőleg normális szexusú ember, ha az óvó néni botránkozása, reakciója nem volt oly mértékű, hogy maradandó nyomot hagyjon benne. Ugyanez vonatkozik a kislányra is, akik mindketten azt sem tudták, mit tesznek, egészen addig, míg a rájuk rontó, őket szét rántó, megbotránkozó óvó néni nem tudatosította bennük a rossz fogalmát, és el nem vette ártatlanságukat.

Nem az lett volna a helyes megoldás, hogy azt mondja a kisfiúnak, édesem, hát a piszoárba kell pisilni, a kislánynak meg, picikém, te meg ne vegyél minden vacakot a szádba, na gyertek játsszunk együtt?

És az apukának, vagy az anyukának, amikor épp jön a gyerekért, félrehívva tapintatosan elmondja?

Telefon a munkahelyre, botrány, berendeljük az apukát? Ki volt itt a rossz? Ki volt az ártatlan, és ki nem? Döntse el mindenkinek a lelkiismerete! Akinek sok van, annak még adnak, akinek kevés, attól azt is elveszik, amije van!

Aki ezen a történeten felháborodik, biztos lehet benne, hogy messze van az ártatlanságtól!

üdv: aranyviktor