"Shodai-féle" teljesitmények"

 

Habár magam is írtam erről az effektusról, mégis be kell vallanom, hogy egy pillanatig sem gondoltam

volna, hogy ez a fajta mentalitás, a sumo versenyszellem megcsúfolása, éppen az ő (Shodai) terméke

lenne, hiszen - amint írtam is és hivatkoztam is erre - a múltban is előfordult már ilyesmi és ráadásul a

mainál jóval méretesebb, mesterségbeli tudásban gazdagabb Ozeki-k is (mint például Kise, vagy Kaio,

hogy csak ennek a különleges versenyzői kategóriának a jelesebb képviselőiről beszéljünk, akiknek az esetében egy 8 - 7 , vagy egy 9 - 6 kachi koshi is szinte szentségtörésnek számított) taposták a dohyo-t,

még akkor is létezett az un "segélyegylet"ként becézett intézmény, legalábbis elvi alapon. Ezzel együtt kevéssé emlékszem arra, hogy egy ilyen rang - fokozatot elért, szerzett Rikishi napi teljesítménye ilyen mértékben legyen (hogy finoman szóljak) "hullámzó".

Ha egyszer - már a sportágban meghonosodott egy terminus technicus, "Yokozuna-hoz méltó életmód és eredmény" produkálása és - hogy ez valamiféle elvárást, szigorúbban szólva akár elkötelezettséget

jelent - úgy mindkét szempontból az Ozeki-k esetében is nyugodt szívvel használhatnánk ez a kifejezést

hiszen amíg a Yokozuna "nagy Bajnok"-ot takar, addig (ha jól tudom) az Ozeki meg "Bajnok" minősítést.

Az Ozeki cím - rang megszerzése sem egyszerű - egyszeri eredményesség következménye, így teljes

joggal várható - vélelmezhető a viselője részéről is egy ennek megfelelő mentalitás, versenyzői tartás.

 

Még egy, talán sokkal jelentéktelenebb, de mégis igen jellemző ügy, amiről éppen ennek a most zárult tornának kapcsán írtam. Ez pedig nem más, mint Chiyoshoma és az ő HENKA - sorozata. Ezen a tornán

egy alkalommal már szóvá tettem ezt, lehet hibásan, feleslegesen. Ámde, amit éppen az utolsó napon, Tokushoryu-val szemben ebben a műfajban tett, az vitte még a korábbi mutatványait is. Gondolkodtam, hogy hol és minek kapcsán láthattam már ilyesmit és rájöttem, hogy ez alkalommal egy szinte teljesen szabályos, félfordulatos "Axel Paulsen"-t ugrott. Csak éppen műjégpálya nem volt a közelben, korcsolya

sem a lábán. Ráadásul - mivel a dohyo (sajnos) nem csúszik - így sokkal nagyobb a bokasérülés - ficam veszélye, mint amikor ezt egy valódi műkorcsolyázó teszi. Így tehát mindenféleképpen önkritikát kell gyakorolnom, mert ezzel sokkal komolyabb kockázatot vállak, veszélyhelyzetnek teszi ki magát, mint-

ha becsülettel odatenné magát a tachiai - hoz.