Hasonló a helyzet, mint Ptolemaiosz égi modelljével, ami tök rossz volt.

 

Miért lett volna rossz?

 

 

Az iskolában tanították az egymáson legördülő köröket. De azt nem árulták el a tanárok, hogy ezzel a módszerrel miért lehet kiszámolni a bolygók mozgását. Talán ők sem tudták.

 

Egy szép napon viszont rájöttem, hogy tulajdonképpen egy szokatlan Fourier-sor akarna lenni.

Elvben periodikus jelenségeket le lehet írni fülönböző frekvenciájú komponensek összegeként.

 

A bolygók persze megzavarják egymás mozgását, de szerencsére távol vannak egymástól, és a zavaró hatás elég kicsi. A fizikusok manapság is használják a perturbációszámítást olyan esetekben, ahol kis eltérésekről van szó.

Na de próbálnád meg ugyanezt a Jupiter holdjaival! Azok sokkal közelebb vannak egymáshoz, és többen is vannak. Na azokra a holdakra nem lehetne Ptolemaiosz formulát adni.