Kedves endi!

Szerintem öntudat dolgában is vannak fokozatok - erre az elképzelésre úgy látszik Te is hajlasz. Ezért egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy ami az öntudat magva/lényege, az ne lenne meg a macska intelligenciájában. Természetesen valószínű, hogy az embernél teljesedik ki leginkább, itt a leggazdagabb a tartalma (az ismert élőlények közül). Szerintem olyan különbség ez, mint hogy a Nap térfogata bő milliószorosan meghaladja a Földét, de már a Földnek is van térfogata!

Most pontosítanám, hogy mit értek én tudat, illetve öntudat alatt. Azzal kezdeném, hogy amikor a tudat megjelenik, akkor az nemigen történhet meg másként, mint hogy megjelenik saját magunk létezésének a felismerése is. Hiszen a tudat olyan szinten modellezi a környező világot, hogy abban a különféle szándékú lények viselkedésére megfelelő választ legyen képes adni. Tehát pl. nem egyszerűen hang, fény, szaglási, tapintási és íz jelenségekre reagál, hanem ezeknek bizonyos olyan kitüntetett kombinációira, amelyek származtathatók egy a másik lényre vonatkozó modellből. Tehát az, hogy egyetlen érzékszervi inger kiváltson egy egyértelmű cselekvést, nem igényel tudatot (csak reflexet). Viszont hogy komplikált ingereggyüttesekből képesek legyünk kiválasztani a fontosakat a nem fontosak közül, ahhoz már nagyon előnyös a tudat, azaz a modellekben való gondolkodás. (Mindennapi életünkben is megfigyelhető, hogy amikor "tudatosan" látunk neki valamely probléma megoldásának, az "rendszerszerű" megközelítést jelent a véletlenszerű kísérletezés helyett.)
Ha egy lény jellemzően közösségi életet él, akkor megjelenik egy járulékos probléma: ugyanis nem feltétlenül elég azt a bizonyos sok példányban jelenlévő élőlény típust általában modellezni, hanem lehetőleg úgy kell modellezni, hogy meg lehessen különböztetni az egyedeket egymástól (speciálisan önmagától modellezőtől is). Tehát az "egyformák" csoportján belüli megkülönböztetésre megy ki a játék. A legprimitívebb szinten nincs is ilyen megkülönböztetés. Kissé magasabb szinten van, de csak reflexszerű alapon (pl. egyedi illat alapján). Ám ha a csoporton belüli megkülönböztetés is modellből származtatható tulajdonságrendszer alapján történik, akkor az már megfelelő alap a tudat olyan szintjének megjelenéséhez, amit öntudat nevezünk. Az ember esetében ez általában jól működik, de azért vannak kivételek. Ha kissé kényelmesek vagyunk, akkor hajlunk pl. arra, hogy az egyes embereket egyszerű bélyegek alapján különítsük el egymástól, majd aszerint is viselkedjünk velük szemben (lásd pl. fasizmus). Azt is mondhatnám tehát, hogy az ilyen alapon nagyon nekibuzdult tömegek egyfajta öntudatlan lelki állapotba kerülnek.

Írod:
"A tudatosság lényege a bonyolultság. Az, hogy mindenről van véleményem, az, hogy mindenféléről van tudásom, infóm, az, hogy mindezek "hatására" van akaratom, célom."
Azzal egyetértek, hogy a tudatosság lényeges elemei az akarat és a cél. Nyilván az is igaz, hogy a tudatosság létrehozásához szükséges egy bizonyos minimális bonyolultság (nem tudni mennyi), de nem hinném, hogy önmagában a bonyolultság további növekedése emelné a tudatosság szintjét. Legfeljebb csak lehetőséget teremt rá.

Folytatod:
"... Csak sok (iszonyú sok) kis meg iszonyú sok nagyobb cél van, amiből összejön a tudatunk. Meg sok kis meg sok nagy adat. Ez a tudat."
Minthogy a(z) (ön)tudat több rétegű dolog és számos elemibb funkciót integrál, ezért ezek egy részét joggal nevezhetjük "kis célnak".

Feltételezed a "tudós bácsik" véleményét:
"A TUDATOSSÁG VALAMI OLYAN DOLOG, AMIRE MÉG NEM JÖTTÜNK RÁ. BIZTOS KÁOSZELMÉLETTEL MŰKÖDIK."
Személy szerint azt gondolom, hogy anélkül, amit szokásosan véletlennek nevezünk, nem lehet intelligenciát, vagy tudatot létrehozni (ugyanis kell a spontán modellezéshez). Ugyanakkor a véletlen beépítése nem egy nagy kunszt, tulajdonképpen csak elhatározás kérdése. A tudat általam felismerni vélt szerkezetéről meg már írtam.