Szia confab!

"A Parerga és Paralipomena olvashatók magyar nyelven?"

Igen. Nekem egy eléggé viseltes, 1925-ös kiadás van meg, bordó borítóval, nyilván nem a legfrissebb fordítással, de ez itt-ott talán még jót is tesz a szövegnek, hűen tolmácsolva Schopenhauer gondolatait. Tervezem, hogy veszek egy jobb állapotban lévő sorozatot, de amikor megláttam anno (jó 12-13 éve is már szerintem), nagyon megörültem és lecsaptam rá, az állapottól függetlenül.

"...most, amikor az európai kultúrkör egyre nagyobb válságban van, még az igazán elismert, "nagy" filozófusok sem tudnak semmi érdemlegeset, újszerűt mondani. " - írod. Nekem is hasonló a benyomásom különben, mint Neked, bár szerintem lehetnek azért kivételek, itt-ott felszikrázik valami egyediség. Ha most a korszellemről beszélünk (úgy politikai-társadalmi, mint morális vagy épp kulturális értelemben), úgy számos, egymást cseppet sem kizáró diagnózis létezik jelenleg is párhuzamosan, mélyebbek és felszínesebbek. De persze könnyen lehet az is, hogy már minden lényeges elmondatott, dacára a ténynek, hogy a filozófiának nincs vége, mert amíg ember él a földön, addig a gondolkodás és a metafizikai tépelődés is szükségszerűen tovább kell hogy éljen, legfeljebb a gondolatok konfigurációi és a hangsúlyok változnak időről-időre. Ami engem illet, még azt azért hozzátenném, hogy bármennyire is intenzíven érdekel a filozófia, a magaskultúra és a szellemtudományok úgy általában, itt, a félperiferián mélyebb nyelvtudás és főleg időhiány miatt eleve nem nagyon jutnak kézközelbe olyan - akár ismeretlen - figurák esszéi, írásai, amelyek zsigerileg felrázó gondolatokkal tepernének le - ám ettől még nagyon nem merném állítani, hogy nincs és nem is lehet ilyen a kortárs filozófusok között.