63. ZSOLTÁR. VÁGYAKOZÁS ISTEN UTÁN.     ( 1-5,  9-11. )

 1 (Dávid zsoltára, amikor  Júda  pusztájában tartózkodott.) 2 Isten, én Istenem, téged kereslek, utánad szomjazik a lelkem! Érted sóvárog a testem, mint a száraz, tikkadt, kiaszott föld. 3 Téged keres tekintetem a szent sátorban, hogy erődet és dicsőségedet megláthassam. 4 Mert kegyelmed többet ér, mint az élet, ajkam dicséretet zeng neked. 5 Magasztallak egész életemen át, s nevedben emelem imára kezem.

 9 Lelkem hozzád ragaszkodik, jobbod szilárdan tart engem. 10 Akik meg akarják rontani életem, azok lekerülnek a földnek mélyébe, 11 kiszolgáltatva a kard hatalmának és zsákmányul a sakáloknak