Kedves Szilva!

Keseregsz:
"Az ,,intelligens" fegyverek nagyon pontosan találnak célba, de amikor feltűnik a hídon a vonat, nincs annyi esze, hogy eltérítse magát. És ha megfigyeljük a AI alkalmazását, szinte csak ilyen fafejű módon találkozhatunk vele, sosincs egy holisztikus intelligencia a láthatáron, amely humánus módon mérlegelni tudna."
A természetes intelligencia fejlődése sem azt az utat követte, hogy mindjárt humánus módon gondolkodott volna. Az egy sokkal későbbi fejlemény. Egyelőre még az elemi szellemi funkciók mesterséges realizálásánál tartunk.

Írod:
"A vitaindító cikk egyébként feszegeti azt a kérdést, hogy miképp lesz tudatos az intelligencia egyáltlán az lesz-e? A fene tudja."
Egy picit még ez is odébb van, jóllehet nyilván hamarabb fog megvalósulni, mint a humánus mesterséges intelligencia. A megvalósítást nagyban hátráltatja, hogy nincs egy világos és valamennyire teljes készletünk a különféle szellemi funkciókról. (Ezt elvben a pszichológia szolgáltathatná, de ahhoz előbb természettudománnyá kellene formálni.) Szemben endivel, én a tudatosságot nem az emberi szintű intelligenciához kötöm. Ugyanis teljesen nyilvánvaló (számomra), hogy pl. a macskám is képes (volt) tudatos viselkedésre.

Kérdezed:
"Jogokat annak adnánk, aki be tud illeszkedni a normális életbe. Khm. Szóval ugye nem kell mondanom, ez hol sántít?"
De, kell mondanod, ugyanis szerintem ez a legjobb megközelítés!